Környezeti nevelés - a hulladék | Okosanyu
2013. február 01.

 Környezeti nevelés - a hulladék

A hulladék nem szemét! - ezzel a jelszóval bátorítanak minket a hulladékszigetek használatára, a hulladékudvarok felkeresésére.

Környezet nevelés? Mi még a MÉHbe vihettük az újságokat, fémhulladékot gyűjthettünk iskolai verseny keretében. Nekünk nagyrészt mégis felnőtt korban kellett megtanulni, amit a mai csemetéknek már az iskolában oktatnak a fenti jelszó alatt. Sajnos a hulladékszigetek sem léteztek mindig. Bőven előfordulhat, hogy mi tanulunk a gyerekektől, de mi is taníthatjuk őket. Mit tehetünk otthonunkban hulladékfronton, hogy kellőképp példamutató és hitelesen ‘zöld szülők’ lehessünk?

Megelőzés

A legjobb az a hulladék, ami nem is jön létre. A régi paraszti kultúrában szinte semmit sem dobtak ki az emberek. Mindent újrahasznosítottak, amit csak lehetett. Ezt nekünk ma már lehetetlen megvalósítani, de tegyünk meg érte minél többet.

A hulladék megelőzés tipikus helyszíne a vásárlás: a hulladék a fogyasztással kezdődik a reklámok, hirdetések pedig minél nagyobb mértékű fogyasztásra igyekeznek ösztönözni. A gyerekben korán tudatosítsuk, hogy sok igényt mesterségesen hoznak létre. Egyáltalán nem kell Spártaian puritánnak, igénytelennek lennünk, de legyünk mértékletesek a környezet, a saját és a gyerek érdekében és csak a valódi, ne a „keltett” szükségleteket igyekezzünk fedezni.
Vásárlásnál hívjuk fel a gyerekek figyelmét a fölöslegesen agyoncsomagolt termékekre. Fémcsomagolt élelmiszereket csak egyéb alternatíva hiánya esetén válasszunk.

Ha egy szem tököt, dinnyét, egy fürt banánt, egy darab káposztát veszünk, mérlegelésnél (ahol lehet, hagyjuk, hogy a gyerek csinálja) ne tegyük zacskóba a terméket, a címkét magára a termésre ragasszuk, ragasztassuk. Az előcsomagolt húsokkal, felvágottakkal, sajtokkal szemben részesítsük előnyben a csemegepultnál kimérve kapható változatot, illetve a csomagoltaknál is a nagyobb tételeket.
Legyen a gyerek feladata, hogy mindig figyelmeztessen: vigyünk magunkhoz a bevásárláshoz zacskókat, szatyrokat – ne ott kelljen venni vagy az áruház által biztosított környezetkárosító zacskókat igénybe venni.

Mosószernél, szörpnél a kevesebb (és sokszor visszaváltható) csomagolóanyag miatt legjobb választás a koncentrátum, de italként különféle teák, otthon készített szörpök, limonádék iszogatásával is segítünk a természetnek. Sose tiltsuk a szénsavas üdítőt a gyereknek. Egy régi bölcsesség szerint, ha tiltással nevelsz, hazudni tanítasz. De ismét a meggyőző példa erejével érjük el, hogy abszurdnak találja a cukorból, szénsavból és mesterséges ízesítőkből álló környezetromboló csomagolású löttyök fogyasztását. Éppúgy, mint ahogy természetéből fakadóan érezze kellemetlennek azt, hogy egy-két deci innivalóért elhasználjon egy műanyagpoharat (pl. ital automaták).

A gyereket juttassuk fontos szerephez azáltal, hogy a család környezetvédelmi lelkiismeretévé válik – kérjük ki véleményét, tanácsát, ezáltal létrehozva, fokozva érzékenységét a téma iránt – így a fogyasztás templomaiban eltöltött olykor jobban, olykor kevésbé szórakoztató idő valóban családi programmá válhat.

Ha már beszereztük a termékeket, használjuk rendeltetésszerűen (higgyünk a használati utasításnak, hiszen hibás használattal bármiből hamar szemét lehet. Sokszor a legolcsóbb a legdrágább, ha használhatatlan és a szemétbe kerül – ne csak az ár alapján döntsünk, tájékozódjunk és a gyereket is szoktassuk rá erre. De persze csak a márka miatt se vegyünk meg dolgokat, hanem igyekezzünk olyasmit választani, ami a célnak a leginkább megfelel, hiteles, nem agyonreklámozott és tartósnak ígérkezik.
A gyerekek a technikai kütyük használata terén igen zsenge korban jeleskednek, hagyjuk, hogy megtudjanak mindent az új eszközről és hogy minket is „kiokosítsanak” aztán. Bár a javíttatás nem divat ma fogyasztáscsökkentő természete okán, igyekezzünk minél több javítható terméket beszerezni.

Ha kertes vagy osztott kertes házban lakunk, a szomszédokkal összefogásban ruházzunk be egy komposztálóba, amely által az élelmi hulladékok nagy részét hasznosíthatjuk és közvetlen házilag biológiaórai megtapasztaláshoz is juttatjuk általa a gyerekeket.

Szelektív gyűjtés: az újrafelhasználás és újrahasznosítás előfeltételei

A konyhai hulladékot, ha módunk van rá, komposztáljuk tehát. A műanyagflakonokat, zacskókat, egyéb műanyag csomagolóanyagokat gyűjtsük külön és hetente vigyük el a hulladékszigetre. Mindezek a tevékenységek hatalmas helyet nem igényelnek: a házi szelektálás a megfelelő tárolóedény révén . A komposztálástól eltekintve körülbelül 1 négyzetméteren megoldható. A heti hulladéksziget-túrát bízzuk a gyerekre, tartozzon ez rendszeres otthoni feladatai közé, de természetesen ne egyedül cipekedjen.
A műanyaghoz hasonlóan elkülönítve gyűjtsük a mindenféle papírhulladékot – a hulladékszigetek gyűjtőibe már az italoskarton-dobozok és a karton is bedobható – és a színes és fehér üveget és a fémhulladékot is.
A fényforrások és elemek ártalmatlanítására ennél is jobban oda kell figyelnünk, de szerencsére ma már szinte minden bevásárlóközpontban leadhatjuk őket. Ezekre is hívjuk fel a gyerek figyelmét és hagyjuk, hogy idővel önállóan vegye ki ebből a részét. Természetesen soha ne tapasztaljon olyat, hogy elemet, fényforrást vagy egyéb veszélyes hulladékot a szemetesbe dobunk, így neki sem fog eszébe jutni.
A szórófejes fémflakonok, használt sütőolajak még ennél is kicsivel speciálisabb bánásmódot igényelnek. Egy, a környezet iránt felelősséget érző és magára adó emberben fel sem merülhet, hogy a sütőolaját a lefolyóba öntse. Ezt befőttes üvegben összegyűjtve időnként vigyük el egy hulladékudvarba, melynek fellelhetőségéről a helyi közterület-fenntartó honlapján tájékozódhatunk. Az edény alján maradt sütőolajt elhasznált papírral töröljük ki az edényből mosogatás előtt és dobjuk a szemetesbe. A hulladékudvar illetőségébe tartozik a tönkrement elektromos berendezések leadása és a szórófejes fémflakonok ártalmatlanítása. Természetesen ebbe is vonjuk bele a gyerekeket.

Házi vagy foglakoztatói közösségben történő újrahasznosítás

A hulladék „újraértelmezése” kínálja a legtöbb elfoglaltság- és játéklehetőséget. Ha filozofálhatnékunk támad, igazából rájöhetünk, hogy a fogyasztói társadalom által termelt pusztító hulladéktömeg szellemes felhasználása a kreativitás – azaz az anti-fogyasztói viselkedés – felértékelődését hozza magával. Hiszen ahhoz, hogy meglássuk, mennyire zseniális dolgok készíthetők hulladékból, elég átfutnunk az alábbi pár soros ajánlót.

Szerencsére manapság igen nagy divatja van a hulladékból készített iparművészeti, használati és játéktárgyaknak, és a hulladékkal kapcsolatos mindenféle kreatívkodásnak. A színes műanyagflakonok rendkívüli sokfélesége már önmagában játékra, alkotásra invitál és a műanyaghulladék felhalmozódása a világban szerencsére a kreatív megoldásokat is - nem csak a tehetetlen kétségbeesésbe merülést - ösztönzi. Nézzünk bemelegítésként utána a gyerekekkel együtt Waltraud Infeld csodálatos PET-palack-építőanyag projektjének, melynek révén szegény emberek számára építenek fillérekből kitűnő házakat. Ha megkapja a kellő ösztönzést, talán a mi gyermekünk lesz egyszer az, aki hasonló zseniális megoldással előállva divatot, trendet teremt miközben a világ sorsán is lendít.
Még pár hétig látható a Recycling határok nélkül c. kiállítás a VAM Design Centerben, ha igazán érdekes dolgokat akarunk látni a gyerekekkel együtt érdemes megnézni. Utána biztos kedvet kapnak, hogy részt vegyenek a Cellux csoport több korosztály számára kínált foglalkoztató alkalmain, ahol a sík világból kilépve kreatív és szemléletformáló alkotómunka folyik, nagyon sokféle témában és alapanyag mindig: a különböző hulladékok.

A csemete otthon folytathatja a foglalkoztatáson elsajátítottak megalkotását.
Házilag is kitalálhatjuk a hasznosítás új módjait: üvegfestékkel például egész kis műtárgyakat hozhatunk létre szokásos vagy kevésbé szokásos alakú befőttesüvegekből.
A házi papírmerítést is kipróbálhatjuk továbbá, ha tojástartót, újságpapírt, kartont kellő ideig vízben áztatunk.

Csipp