20 tévhit az örökbefogadásról | Okosanyu
2019. február 19.

 20 tévhit az örökbefogadásról

Mit tehetünk ha nem jön össze a baba? Ha az orvosi beavatkozások sem segítenek? Ha érdekel bennünket az örökbefogadás témája, íme néhány tévhit és magyarázatuk!

A leggyakoribb sztereotípiák és cáfolatuk. Újaknak és régieknek, kérdezősködő ismerősöknek…

  1. Csak meddő (gyermektelen) párok fogadhatnak örökbe.

Nem igaz. Magyarországon az örökbefogadók többsége valóban meddőségi problémák miatt jelentkezik, de ez nem feltétel, és önmagában nem is tesz alkalmassá az örökbefogadásra. A jelentkezésnél azt vizsgálják, felkészült-e a jelentkező, el tudja-e fogadni az örökbefogadással járó komplex csomagot. A meglevő gyerekek száma sem akadály. Vannak, akik 1-2-3 vér szerinti gyerek után jelentkeznek és sorra is kerülnek. Ilyenkor is azt vizsgálják, a család fel tud-e vállalni egy újabb gyereket. Ha egy gyerek elhelyezéséről döntenek, akkor sem sorolják feltétlenül előre azt a párt, aki gyerek nélkül várakozik. A gyereknek keresnek családot, nem a szülőknek gyereket, hangzik a gyermekvédelem mantrája. Egyébként Magyarországon nemcsak házaspárok fogadhatnak örökbe, hanem egyedülállók is.

  1. Aki örökbe akar fogadni, az bemehet egy intézetbe válogatni.

Nem igaz. Aki örökbe akar fogadni, az először is alkalmasságot szerez, majd vár a sorára. Ha sorra kerül, egy gyereket fognak neki felajánlani, és arról kell döntenie. Ha nemet mond, akkor a várakozó vár a következő gyerekre, a gyereket pedig felajánlják a következő várakozónak. Intézetbe bemenni válogatni azért sem lehetne, mert a 12 év alatti gyerekeket fokozatosan nevelőszülőkhöz helyezik át a gyermekotthonokból.

  1. Az intézetek tele vannak gyerekkel, mégis éveket kell várni az örökbefogadásra.

Ez nem egészen így van. Mintegy húszezer gyermek él állami gondoskodásban, de csak minden tizedik örökbe adható. A többiekkel a vér szerinti család tartja a kapcsolatot, és megvan a remény, hogy visszakerülhetnek a családjukba. Az örökbe adható gyerekek közül is sok a tíz évnél idősebb, vagy fogyatékos. Az örökbefogadók viszont többnyire 3 év alatti, nagyjából egészséges gyereket szeretnének. Természetesen, minél elfogadóbb az örökbefogadó, annál kevesebbet kell várnia.

  1. Az örökbefogadók válogatnak, pedig van elég gyerek.

Nézőpont kérdése. A jelentkezésnél nyilatkoznia kell az örökbefogadónak, milyen gyereket tud vállalni: milyen korút, egészségi állapotút, fiút vagy lányt, vállal-e testvéreket, milyen egyéb elképzelései vannak. A megadottnak megfelelő gyermeket fognak neki felajánlani, és azt sem kötelező elfogadnia, mondhat nemet, ha ellenérzése van. Az örökbefogadás nagy döntés, senkit nem lehet kötelezni, hogy olyan gyermeket fogadjon a családjába, akit valamiért nem tud elfogadni. A cél egy működő család kialakítása, az alkalmassági vizsgálaton meg is nézik, nem vállalja-e túl magát a jelentkező (például gyerekszámban, egészségi állapotban), meg tud-e birkózni majd az új helyzettel. A magyar örökbefogadók összességében valóban nem túl toleránsak, a többség három év alatti, nagyjából egészséges gyereket szeretne, kevesen vállalnak roma babát. Ezen szemléletformálással, ismeretterjesztéssel lehet lassan változtatni.

  1. A jelentkezés kész tortúra, az örökbefogadás nehéz és bonyolult.

Mihez képest? Az örökbefogadásra jelentkezőknek először el kell beszélgetni egy ügyintézővel, majd találkozni 1-4 alkalommal pszichológussal, és részt venni egy 3-4 napos felkészítő tanfolyamon. Az alkalmassághoz megnézik a lakást, kérnek igazolást a jövedelemről és az egészségi állapotról. Nem várnak el luxuskörülményeket, és igen kevesen buknak meg a vizsgálaton. Az alkalmassági határozat megszerzése néhány hónapig tart, és összesen nagyjából tízszer kell megjelenni hivatalos helyeken. Mindez alatta marad egy jogosítvány vagy egy terhesgondozás „megterhelésének”. A várakozás utána a gyerekre már lehet hosszú, de ez az igényektől is függ.

  1. Sokat kell várni a gyerekre.

Igaz is, nem is. Az átlagos várakozási idő ma Magyarországon 3-4 év, de nagy egyéni eltérések lehetségesek. A valóságban ez lehet pár hónap és 5-6 év is. A döntő tényező, milyen gyereket fogad el a jelentkező. Egészséges, fehér bőrű újszülöttre hosszú sorok állnak, viszont kevesen vállalnak beteg gyereket, kevesen fogadnak el 5-6 évesnél idősebb gyereket. A hazai jelentkezők nagy része nem akar roma származású/kinézetű gyereket hazavinni, így ha valaki ebben nyitott, az rövidíti le leginkább a várakozást.

  1. 2-3 éves gyereket gyorsabban lehet kapni, mint újszülöttet.

Nem feltétlenül, mert 2-3 évest is sokan vállalnak még, nagyjából ugyanolyan hosszú a várakozás. Ha valaki roma gyereket is vállal, az csökkenti lényegesen a várakozási időt.

  1. A roma gyerekek nem kellenek senkinek.

Nem igaz. Magyarországon valóban az örökbefogadásra jelentkezőknek csak 15-20 százaléka fogad el roma gyereket. Ez nem jelenti azt, hogy a roma gyerekek szülők nélkül maradnak, legfeljebb olyan jelentkező kapja meg őket, aki kevesebb ideje vár. Minden gyereknek először a saját megyéjében keresnek örökbefogadót, ha ez nem megy, akkor az egész országban, és ha itt sem találnak, akkor külföldön. Főleg az idősebb roma gyerekek gyakran kerülnek külföldi örökbefogadókhoz, de a rendszer mindenkinek igyekszik családot találni, a bőrszíne miatt nem fog szülők nélkül maradni a gyerek.

  1. Pénzért eladják külföldre a magyar gyerekeket.

Nem igaz. A magyar gyereket örökbefogadó külföldi párok valóban összesen akár 5-10 millió forintnak megfelelő összeget is kifizetnek, de ez a hivatalos papírok beszerzése, lefordítása, az ügynökség díja, a tolmács, az utazás, az itt-tartózkodás költsége. Itthon sem a Tegyesz, sem a minisztérium, sem az intézet, sem a nevelőszülői hálózat nem kap pénzt a külföldre örökbeadott gyerekek után. Egyébként hazánk a Hágai Egyezmény tagja, ami szigorúan szabályozza a nemzetközi örökbefogadásokat, és külföldre csak olyan gyerek kerülhet, akinek itthon nincs esély szülőket találni, és az örökbefogadás nem szolgálhatja senki haszonszerzését.

  1. Aki maga szül, annak se kell tanfolyamra mennie.

Így igaz! És ők is követnek el hibákat… Aki maga szüli a gyereket, az nem fog egy rakás kérdéssel szembesülni, amivel az örökbefogadók igen. Mikor mondjunk nemet egy felajánlott gyerekre? Milyen, ha egy 2-3-4 éves gyerek érkezik a családba? Megmondjuk a gyereknek, hogy örökbefogadott? Mikor és hogyan? Mit feleljünk az ismerősöknek, honnan került oda a gyerek? Megmondjuk az óvodában, iskolában, hogy örökbefogadott? Mi a teendő, ha a gyerek érdeklődik a vér szerinti szülei iránt, vagy ha felnőve meg akarja keresni őket? Az örökbefogadók felkészítő tanfolyamán pont ezeket a kérdéseket veszik át, és nem azt, hogyan kell pelenkázni. A népi bölcsesség keveset tud az örökbefogadásról (ahogy ez a kis gyűjtemény is mutatja), egy újdonsült szülő hiába fog tanácsot kérni a kisgyerekes ismerőseitől, azok nem voltak ilyen helyzetben.

  1. Aki örökbe fogad, az nevelőszülő lesz.

Nem igaz. Rengetegen keverik, de az örökbefogadó nem azonos a nevelőszülővel. Ami közös: mindkettő olyan gyereket nevel, akit nem ő szült (nemzett). Az örökbefogadott gyerek viszont minden tekintetben vér szerinti státusba kerül, új nevet kap, végleg a családban marad. Örökre. A nevelőszülő állami gondozott gyermeket nevel átmenetileg (ami tarthat a gyermek nagykorúságáig is), ezért illetményt kap, a gyerek nem kerül a nevére, és ez az intézeti gondozás alternatívája. A nevelőszülőtől elkerülhet a gyerek, például vissza a vér szerinti családba, vagy örökbefogadó szülőkhöz, és hatóságok is ellenőrzik a munkáját.

  1. Aki lemond a gyerekéről, az felelőtlen perszóna.

Nem. Sokféle történet lehet a háttérben. A vér szerinti szülők egy része valóban maga dönt úgy, hogy örökbe adja a gyermekét, mert nem tudja felnevelni, ezzel biztosítja, hogy a gyermek azonnal szerető családba kerüljön, így gondoskodik a jövőjéről. Ez éppen a felelősség jele, mert ha jogilag nem mond le, csak a kórházban hagyja az újszülöttet, akkor a baba állami gondozott lesz, és leghamarabb 8-9 hónapos korában kerül családba. Vannak gyerekek, akik állami gondozásba kerülnek, és ott egy ideig nem látogatja őket a család, így válnak örökbe adhatóvá. Van, ahol bíróság vonja meg a szülők jogait, például a gyerek elhanyagolása miatt. Változatos társadalmi problémák állhatnak a háttérben: mélyszegénység, hajléktalanság, munkanélküliség, prostitúció, börtön. De előfordulnak rendezett családból származó tinédzser anyák is. Ritka, de előfordul, hogy az anya szándékosan választja az örökbeadást az abortusz helyett, a többiek pedig túl későn veszik észre a terhességet. Nagyon sokszor az anya egyedül marad a problémával, a környezete nem segít neki.

  1. Örökbe fogadni nemes tett.

Jaj. Természetesen a gyereknek sokkal jobb családban felnőnie, mint állami gondozásban. Viszont a gyakorlatban hosszú sorok állnak azokért a gyerekekért, akiket az örökbefogadók többsége szeretne. Az más helyzet, ha valaki tíz év feletti vagy fogyatékos gyereket elvállal, de ez ritka. Az örökbefogadók inkább saját magukkal tesznek jót: gyermekre vágynak, akit szerethetnek. Többségük sok évi hiábavaló próbálkozáson van túl. Amúgy sem szerencsés, ha a szülő úgy áll hozzá, hogy nagy jót tett a gyerekkel, akár mert megszülte, akár mert örökbe fogadta, és a gyerek ezért majd legyen hálás. A szülő akar gyereket, itt is.

  1. Külföldről egyszerűbb örökbe fogadni, mint Magyarországról.

Nem igaz. A média azt a képet sugallja az örökbefogadásról, hogy a sztárok cuki kis színes bőrű gyerekeket visznek haza a fejlődő országokból. A nálunk gazdagabb nyugat-európai országokban valóban alig van belföldi örökbefogadás, kevés a nem kívánt terhesség, fejlettebb a szociális háló, nincsenek örökbe adható gyerekek. Ezért a fejlett országok lakói a harmadik világból fogadnak örökbe, gyakran kényszerből. Egyébként a nemzetközi örökbefogadás feltételeit is folyamatosan szigorítják, és Nyugat-Európában meg Amerikában a magyarnál nagyságrendekkel szigorúbb az alkalmassági eljárás. Magyarországon más a helyzet, nálunk vannak belföldön is örökbe adható gyerekek. Természetesen, elvileg magyar állampolgárok is fogadhatnak örökbe gyereket külföldről, de a gyakorlati kivitelezés szinte lehetetlen. Nincs ebben segítő szervezet, bonyolult az ügyintézés, hosszú és drága a folyamat (több millió forint). A magyar örökbefogadási feltételeknek egyébként ekkor is meg kell felelni. De főleg, nincs értelme, hiszen ha valaki a bőrszín tekintetében elfogadó, az idehaza sokszor egy éven belül kaphat cigány származású kisgyereket.

  1. Aki örökbe fogad, az hamarosan teherbe esik.

Nem igaz. Ez egyáltalán nem olyan gyakori, mint ahogy a városi legendák állítják. Ahol végeztek ilyen kutatásokat, megállapították, hogy ez a valóságban igen ritka. Örökbefogadó családok rendezvényein általában ott van 20-30 érintett család, és egy olyan, akiknek örökbefogadás után született gyerekük, vagy egy se. Sokszor a fizikai feltételei sincsenek meg a teherbeesésnek (méh, petevezeték megléte.) Bár ezt a biztatónak szánt közlést minden második ismerős elmeséli a friss örökbefogadóknak (ők is ismernek valakit, akinél így történt…), ez valójában igen bántó. Aki örökbe fogad, az magáénak fogadja el a gyereket, és boldog vele. Míg ez a kis „vigasztaló” megállapítás azt sugallja, hogy az örökbefogadott gyerek csak pótlék, de hamarosan lesz „igazi” is… Egészen tragikus, ha valaki azzal a reménnyel vállalkozik örökbefogadásra, hogy ezzel a trükkel a sorstól majd kierőltethet egy vér szerinti gyermeket.

  1. Elég kamaszkorban megmondani a gyereknek, hogy örökbe fogadták.

Nem igaz. Ha a gyerek egy ilyen hírrel kamaszkorában szembesül, úgy fogja érezni, hogy addig az egész élete hazugság volt. A kamaszkor amúgy is érzékeny, viharos időszak. A szülő nem hazudhat a gyereknek, főleg nem ilyen lényeges kérdésben. Az nem járható út, hogy azt mondom neki, én szültem, aztán pár év múlva felvilágosítom, hogy mégse. Az sem szerencsés, ha emiatt évekig tabu a születés témája. Az a jó, ha az örökbefogadás ténye teljesen természetesen beépül az identitásába, és pici korától fokozatosan adagolja neki a szülő. Pont úgy, ahogy egyébként is történne a születése részleteivel. Eleinte persze nem fogja érteni a gyerek, de hallja a szót, és később fokozatosan feltölti tartalommal. Egy óvodásnak már tudnia kell, hogy minden gyereket egy néni szült, és ő egy másik néni hasában volt, de anyáék a szülei. A kudarcos örökbefogadások egyik tipikus eleme, hogy a gyerek csak későn, esetleg másoktól, vagy egy veszekedésből értesül róla, hogy örökbe fogadták. A gyermeknek joga van tudni, hogy örökbe fogadták, és ha a család jól kezeli a kérdést, ettől nem fogja kevésbé szeretni a szüleit. A megmondás az alkalmassági vizsgálatnak és a tanfolyamnak is központi témája.

  1. Furcsa lehet egy idegen gyereket nevelni.

Megítélés kérdése. Magyarországon a házasságok fele válással végződik. Sok családban nevelkedik olyan gyerek, aki valamelyik partner korábbi kapcsolatából való, és a másik szülőnek nem vérrokona, mégis együtt kell vele élni, vagy éppen hétvégenként vendégül látni. Az örökbefogadás ehhez képest mindkét fél közös akaratából jött létre. Aki örökbe fogad, az nem idegennek, hanem magáénak érzi a gyereket (és az minden szempontból a vér szerintivel azonos jogokat élvez). Az örökbefogadás aktusában ott van az a mozzanat, hogy a szülő igent mondott a gyerekre, ezt a gyereket kifejezetten vállalta, nem csak „becsúszott”. Örökbe fogadni nem lehet véletlenül! Egyébként az örökbefogadó szülők gyakran említik, hogy hasonlít hozzájuk a gyerek, vagy ha külsőleg nem is, akkor a mimikájában, viselkedésében, tulajdonságaiban találnak ismerős vonásokat.

  1. „Sajátot már nem is akartok?”

Uhh. Ezt mindenki megkérdezi a friss örökbefogadóktól, sokszor a gyerek füle hallatára, és rettenetesen tapintatlan kérdés. Először is, az örökbefogadott gyerek is „saját gyerek”, ha meg akarjuk különböztetni, akkor mondjunk vér szerintit. Aki örökbe fogad, az általában sok év próbálkozáson van túl, áteshetett műtéteken, lombikokon, vetéléseken, vagy csak hosszú és hiábavaló várakozáson. Valószínűleg megtette, ami tőle telik, hogy szülessen gyereke. Akkor szoktak örökbe fogadni, – ezt az alkalmassági vizsgálat is nézi – mikor el tudják fogadni, hogy nem születik vér szerinti gyerekük, a veszteségeket feldolgozták, és az érkező gyereket nem pótléknak tartják. Aki örökbe fogad, az általában boldog a gyermekkel, és maradéktalanul magáénak fogadja el. A kérdés viszont azt sugallja, hogy ez csak valami félmegoldás, amivel nem lehet kiegyezni. Különösen bántó, ha már a gyerek is érti.

  1. Ki tudja, mit hoz magával a gyerek.

Így igaz. És egy vér szerintinél is. A genetika sok mindent meghatároz: hogy fog kinézni a gyerek, milyen temperamentuma, képességei lesznek. Az viszont már a nevelésen múlik, hogy ezekkel mit kezd, mit bontakoztat ki a képességeiből, milyen ember lesz belőle. Egyébként vér szerinti gyereknél sem lehet előre tudni, hogy mit hoz magával, kire fog hasonlítani, mely tulajdonságokat örököl a családi készletből. A genetikai csomagnál nagyobb probléma, hogy az örökbefogadott gyereknek egy másik puttonya is van: a veszteségek. Veszteség lehet neki, hogy elvált a vér szerinti szüleitől, esetleg élt már intézetben, nevelőszülőknél, netán traumák érték rövid kis életében. Ezt külön kell kezelni. Az örökbefogadók hisznek a nevelés hatalmában.

  1. „Nem félsz, hogy ha felnő, visszamegy az igazi szüleihez?”

Nem. Az örökbefogadott gyereknek valóban két családja van. Az igazi szüleinek általában azokat tartja, akik felnevelték, de a vér szerinti család öröksége is fontos számára. Az örökbefogadott gyermeknek joga van a származása megismerésére, felnőve megkeresheti a vér szerinti szüleit. Ők viszont – ha a család jól kezelte a kérdést – nem jelentenek konkurenciát az örökbefogadó szülők számára. A vérrokonok megismerése az identitás, önazonosság kialakításához fontos, a gyerek szeretné tudni, kire hasonlít, mit örökölt, és miért adták örökbe. De nem fog visszaköltözni a vér szerinti családhoz, továbbra is az örökbefogadókat tekinti szüleinek. Az a szerencsés, ha a szülők is támogatják a gyereket a gyökérkeresésben.

Amennyiben az örökbefogadás témája mélyebben is érdekel, a www.orokbe.hu oldalán bővebben tájékozódhatsz. Az egyik legjobb szakmai blog!
 

Forrás: https://orokbe.hu/2015/06/04/20-tevhit-az-orokbefogadasrol/

 

További cikkek ebben a témában: