Nem felejteni, emlékezni kell! | Okosanyu
2009. október 28.

 Nem felejteni, emlékezni kell!

Halottak napja közeledtével még nehezebben viselik a magányt azok, akiknek meghalt a kedvese. Néhány tanács számukra, hogy könnyebben feldolgozzák a veszteséget.

A gyász nem az elhunytnak, hanem neked fontos, a saját egyensúlyod, lelki békéd megtalálását szolgálja. A halál annak fáj, akinek meg kell birkózni a másik hiányával. Ilyenkor nem kell erősnek lenned, nyugodtan üvöltsd világgá a fájdalmadat, ez megnyugváshoz - és nem a felejtéshez - vezet. 

Beszélj róla!

Ne zárkózz be, oszd meg az érzéseidet másokkal. Magadnak teszel rosszat, ha eltagadod a történteket, mert megfosztod magad attól, hogy elbúcsúzz a halottól. Nem csak róla, hanem vele is beszélgethetsz. Lehet, hogy egyirányúnak tűnik, mégis érezni fogod, a másik mit gondolna, mit mondana egy adott helyzetben. 

Engedd el!

Hogy merészelt itt hagyni egyedül? - teszed fel a kérdést, és dühös vagy rá, amiért meghalt. Ilyenkor gondolj arra, hogy ő csupán előbb távozott oda ahová majd te is mész, ha meghalsz. Nincs jogod megszabni, hogy kinek mikor jöjjön el ez a pillanat, mint ahogy ahhoz sem, hogy magadhoz kösd halott szerelmedet. Ha látja szenvedésedet, nem tud eltávozni.

Ne vádold magad!

A szeretett lény – különösen, ha már nincs többé - mindig tökéletesnek tűnik. Neked pedig sokszor eszedbe jut, mi az, amit elrontottál a kapcsolatotokban és már nincs lehetőséged helyrehozni. Ne gyötörd magad feleslegesen! Nyugtasson meg a tudat, hogy onnan, ahol ő van, pontosan érzi, amit gondolsz és nem haragszik rád. 

Látogasd a sírját!

Nehéz kimenni a temetőbe és szembesülni azzal, hogy aki nemrég még melletted tett vett a lakásban, most már itt fekszik a sírkő alatt. A lelke ugyan bárhol, bármikor veled van, ha rá gondolsz, mégis kell egy kézzel fogható hely, ahol meggyászolhatod a testet is, amiben lakott, míg élt. Miközben rendezgeted a virágokat a síron, és meggyújtasz egy mécsest, úgy érzed majd, mintha kicsit újra együtt lennél vele.

Emlékezz!

Ha rá gondolsz, ne a szomorúságtól átitatva tedd, hanem örömmel. Elevenítsd fel a legszebb közös élményeiteket. Hallgasd azt a zenét, amit ő szeretett, vidd el a gyerekeket kirándulni oda, ahol együtt voltatok. A lényeg, hogy mindezt szeretettel, és ne keserűséggel a szívedben éld meg. Köszönd meg neki, hogy eddig melletted volt, és mindazt, amitől több lettél általa. 

modoc

A PSZICHOLÓGUS VÉLEMÉNYE

A gyászfolyamatot nehezítő tényezők

Különösen traumatikus hatású, ha a hozzátartozó halála váratlanul és/vagy tragikus körülmények között történt, nem volt módunkba felkészülni rá, nem volt lehetőség elbúcsúzni az eltávozottól. Szintén nehezíti a gyászfolyamatot, ha az elhunyttal rendezetlen volt a kapcsolatunk, harag, megbántottság, bűntudat érzéseivel viszonyultunk hozzá, amíg élt. Ilyen esetekben az elhúzódó gyász miatt ajánlott pszichés támogatás igénybevétele.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az utolsó búcsúszertartástól való távolmaradás a befejezetlenség érzését hagyja maga után. Bár nagyon nehéz utolsó útjára elkísérni szerettünket, a nagy fájdalom ellenére mégis fontos lépés ez a megváltozott, „új” élet elkezdéséhez. 

Azoknak is nehéz elrendezni magukban a történteket, akik nem tudnak mit kezdeni a halál utáni „léttel”, azaz nem áll rendelkezésükre valamilyen vallás, hit nyújtotta útmutatás, értékrend. Ugyanakkor egy közeli hozzátartozó elvesztése miatti gyász elindíthat a transzcendens értékek iránti érdeklődés, az élet nagy kérdéseinek (Honnan jöttünk, hová megyünk?) keresése útján. 

Dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna 

 

További cikkek ebben a témában: