Címlap > Saját_szoba
2010. április 16.

 Friss egyedülálló szülőként

Kislány korom óta arról álmodtam, hogy felnövők, férjhez megyek, gyerekeket szülök, és ha ez mind meg van, boldogan élek, míg meg nem halok.

Hisz nincs is annál gyönyörűbb, mint egy szép családot teremteni, babázni. Olyan egyszerűen, mint ahogy a kurd sámán asszony mondta egy termékenységi tánc tanítása közben a Mediawave fesztiválon: „Nálunk a nap ünnepén egész éjjel táncolják a fiatalok ezt a táncot (körtánc), a fiú kiválasztja, melyik lány mellett szeretne lenni, majd egymás kezét fogva, föltartva, pulzáló mozdulatokat végeznek, aztán összeházasodnak.”  Ennyi.
Én is ilyen egyszerű és egyértelmű életre vágytam. Eszem ágába sem volt túlbonyolítani. Az ösztönök és a tiszta szív, majd megmutatja a helyes utat, gondoltam, és minden olyan egyszerűnek tűnt.

 Ahol most állok, visszanézve, egyáltalán nem nevezhető egy egyszerűen megjárt útnak, és amit látok magam előtt, azon is van még néhány kátyú. De tudom, nem vagyok egyedül, hisz olyan sokan élték, élik, át a válás fájdalmát és kezdik el új életüket már egyedülálló szülőként.

Sok szakirodalom jelenik meg mostanában a témában, mind megemlíti, hogy a mai világban nem tesznek meg mindent a válás elkerüléséért a szülők, és mennyivel több nő dönt úgy, hogy nincs más megoldás. Szerintem bizonyos töréseknek lehet megoldása, persze csak akkor, ha mind a két fél nagyon akarja, ilyen a pénzügyi, a hűtlenség és az eltávolodás. A lelki, de főleg a testi bántalmazás, már átlép egy olyan határt, amit nem szabad hagyni, főleg ha ez gátlástalanul a gyermek előtt zajlik. Sok nő nem mer beszélni a bántalmazásokról, mert saját magukat érzik bűnösnek. Erre a pszichológia mai napig nem találja a magyarázatot, de máshol találhatunk választ. A nők évszázados alárendeltségét okolják. Külső segítség, pedig itt kapható: http://www.nane.hu/egyesulet/tevekenysegek/segelyvonal.html

Én saját magamból kiindulva, nem nagyon hiszek abban, hogy a párok nem dolgoznának a kapcsolatukon. Egy váláshoz nagyon sok fájdalomnak kell felhalmozódnia. És egy biztos, a gyerekeknek nyugalomra, szeretettre és biztonságra van legjobban szükségük, és ha ezt csak úgy kapja meg, hogy a szülei külön élnek, akkor így. De mind a két szülőre szüksége van a válás után is, ha olyan erősek az ellentétek, akkor segítséget kell hívni pl.: http://www.kapcsolatalapitvany.hu/

Az önbizalmat nagyon megtudja tépázni egy válás: nem szabad elfelejteni, hogy ami valahol nem működött, az máshol működhet.
Érdemes a válás után magunkon dolgozni, átgondolni mi hol tettük oda magunkat kevésbé, mik az ismétlődő párkapcsolati problémáink. Erre találtam egy számomra szimpatikus pszichoterápiát, melynek kitalálója Bert Hellinger után, Hellinger módszernek hívnak. Több könyve is megjelent már magyarul is és egyre több szakember foglalkozik Hellinger féle családállítással. Szerinte: „A boldogság nem valami mulandó dolog, amelyik jön és megy, egyetlenegy boldogság van, amely velünk is marad. A boldogságunk azonban összefüggésben áll többek között azzal is, hogy miképpen viszonyulunk a gyökereinkhez, a kiteljesedését ugyanis gyakran akadályozzák legfontosabb kapcsolataink megoldatlan problémái.”
( http://www.hellingerintezet.hu )

Az egyedülálló szülőként nagyobb érzelmi és anyagi terhet kell magunkra vállalni. Anyagiakban is lehet némi segítséget kapni. Erről egy következő cikkünkben lesz szó.

Laluna

 

További cikkek ebben a témában: