Címlap > Saját_szoba
2010. április 21.

 A válás

A magyar statisztikai valóság szerint 100 házasságból 52 válással végződik. Ez egy friss házasnak nagyon riasztó adat lehet.

Amikor külföldön éltem, akkor az ottani új ismerőseim furán néztek rám, hogy az én szüleim is elváltak. Micsoda trauma lehetett ez nekem - mondogatták- csonkacsaládba felnőni. Én pedig rájuk néztem furán, nem értem miről beszélnek, hisz otthon, alig van ismerősöm, aki teljes családban nőtt fel. Csak később tudatosult benne, hogy milyen szomorú, hogy ez a valóság. Nekünk nem furcsa, mert belenőttünk.

A statisztika szerint, a nők kezdeményeznek több válást.
Ennek az okait is érdekes végig gondolni. A nőknek inkább lelki szükségletei vannak, mint testi. Ha ezek nincsenek kielégítve, azaz boldogtalanok, könnyebben szánják rá magukat a változtatásokra. Ha tűrik a kialakult helyzetet, azzal nem változik semmi. A nők elégedetlenek vagy csalódottak a kialakult helyzetben, esetleg a gyereken is látják az otthoni helyzet következményeit. A férfiak kényelmesebbek, csak az új lehetőséget látva indulnak meg, pl. ha van új barátnő. Csak a biztos felé mozdulnak. A nők a jobb élet reményében, még az ismeretlenbe is hajlandóak belevágni.
Nagyobb a fejlődési vágyuk, mind az élet, mind a kapcsolat terén. A férfiak általában belekényelmesednek a helyzetbe.

Az elmúlt 5 évben 7-szer több az elvált férfi és „csak” 5-szöbb több az elvált nő. Ez is bizonyítja, hogy a nők ha már elhatározták magukat, lezárták, könnyebben találnak új kapcsolatot.

Mikor kell válni?

A szakember úgy fogalmazza meg: amikor már annyi kompromisszumot kötött a kapcsolatban, hogy kezdjük saját magunkra vetíteni. Hogy nem vagyunk elég jók, bennünk a hiba, amikor az önbizalmunk, önbecsülésünk, lelki egyensúlyunk megrendül. Amikor már nincsenek közös célok, vágyak, álmok. A házasságot jellemző együttműködési viszonyban a kölcsönösség megszűnik, nincs meg a tisztelet egymás iránt. Már nem vágyunk arra, hogy kiegészüljünk a másikban. Sem szexuálisan, sem gondolatilag nem alkotunk egységet.

Gyermeket figyelembe véve meddig maradjunk együtt miatta? Lehet, megéri kompromisszumot kötni a gyerek miatt?

Mi az a pont, amikor még szakember tud segíteni?

A tanácsunk, hogy mindig meg kell próbálni.
Lehet, hogy a tanácsadás után arra jutunk, hogy nem tudunk már együtt élni. Viszont a külön éléshez a gyerek miatt akkor is szükség van közös együttműködésre.
Mindig a szülők döntik el, hogy külön vagy együtt szeretnének élni. A gyerek ennek csak résztvevője. De az ő életére is hatással van a döntés.

Megelőzés. Lehetséges?

Amit a váláskor lát csak az ember, hogy a probléma nem egyik percről a másikra alakul ki. Lassan évek alatt halmozódnak a megoldatlan problémák, amik csak súlyosodnak. Nem szabad azt hinnünk, hogy ha valamit lenyelünk, vagy elviselünk, az magától elszáll. Mindig rögtön meg kell oldani a problémákat, vagy olyan lesz, mint a legrosszabb seb, elfekélyesedik.

A válás folyamatának fázisai vannak és nem akkor kezdődnek, amikor elköltözünk, vagy beadjuk a válókeresetet.

Az első fázist akkor érezhetjük, amikor egyre több zavaró dolog jelentkezik, egyre nehezebb kompromisszumot kötni. Már az is baj, amit régen mosolyogva elnéztünk.
A második fázisban már valódi problémák vannak, csak nem beszélünk róla. Érezzük, ott lebeg közöttünk. Ha meg is fogalmazódik az egyik fél részéről, a másik nem hallja.
A szakemberek szerint kb. 1 évvel a válás előtt már az asztalra kerülhet a probléma. Itt kell szakemberhez fordulni. Itt még a házasság megmenthető, fontos, hogy segítséget kérjünk. Ezt az időszakot onnan tudjuk felismerni magunkban, hogy már gondolatban elképzeljük, milyen lenne egyedül élni, nélküle…
Eldöntjük, hogy így már nem szeretnénk tovább élni, játszunk az egyedüllét és a válás gondolatával, míg egyre közelebb kerül hozzánk.
A válás előtti utolsó fázis, amikor már nem is vitatkozunk, feladjuk. Arra gondolunk, hogy mindegy, nemsokára már úgy is külön leszünk. Ez az időszak elhúzódhat akár évekig is, mert nincs erő már a végső elhatározáshoz. De sajnos az idő nem segít, minél tovább hallgatunk, annál több erőnket emészti fel.

Meddig rendbe hozhatóak a dolgok?

Amíg minden ketten azt gondoljuk, hogy bármit megtennénk azért, hogy újra egy boldog család legyünk.
Ha akarjuk, tényleg rendbe hozható segítséggel, de mind a két félnek vállalnia kell, hogy magába néz, nem a másikat hibáztatja és kompromisszumokat fog kötni.
Ha a két szülő között már nem működik a kommunikáció, akkor kell egy harmadik személy, aki viszonylag objektíven meg tudják ítélni a szituációt! Kérjünk segítséget, meglátjuk, hogy milyen könnyen vissza lehet találni a régi boldog mederbe.

Az egyik legnagyobb hiba és gát a rendbehozatalhoz, hogy sajnos a gyereket nagyon sokan eszközként használják, amiből már nincs visszaút, nincs helyrehozási lehetőség.
A legcsúnyább eset, mert itt a gyerek sínylődi meg a felnőttek hatalmi és ego harcát.

A válásokat mindenki krízisként éli meg, minden családtagot, vele a gyereket is megérinti. A szülők érzelmeiktől elárasztottak: jóvátételi igény, csalódottság, harag, bűntudat, kudarc élmény. Az érzelmi egyensúly megbillen, akkor próbálják a hatalmi harcban éreztetni az erőviszonyokat. Ezt pedig a gyermekekkel teszik, őket használják fel ezekhez a harcokhoz.

Ha nagyon rossz a helyzet, azonnal költözni kell. A gyermek számára a legrosszabb, hogy ha a családi fészek, a biztonságot nyújtó otthon csatatérré válik. Egy olyan feszültségekkel teli légtérré válik, ami az érzékeny lelkét erősen sérti. A legtöbb gyerek úgy éli, meg, hogy ez az ő hibája, miatta történik. Tudat alatt is hat rájuk a szituáció.

Ha már tönkrement

A válás olyan, mint egy gyászfolyamat. Mindenki számára veszteség. Egy teljesen új szituáció, új érzelmek. El kell gyászolni, el kell engedni, le kell zárni és egy teljesen új világot kell teremteni, új ablakokat nyitni, új vágyakat megfogalmazni.
Nem biztos, hogy megy egyedül, sok fájdalommal jár. Ne féljünk segítséget kérni, mert sokkal jobb, mintha egy sérült gyermek, vagy egy több éves csata lesz az eredmény.

Mindenképp fontos, hogy tudatosítsuk benne, nem hibás semmiben, maga a párkapcsolati része nem működik a házasságnak. Anya és apa már nem tudnak jókat beszélgetni és nevetgélni, de mindketten ugyanannyira szeretik a gyereket.

Új közös álláspontok

Fontos, hogy ilyen esetben is mind a két félnek szerepet kell váltaniuk. A házastársi viszonyból, a partnerkapcsolatból át kell lépni a szülőtársak viszonyrendszerében.
Konszenzust kell kötni, ami egy hosszú távú együttműködést jelent.
Tartani kell a kereteket, ki miben tud segíteni, a gyereknek mit tud adni.
Ilyenkor nem az önös érdekek kelljen, hogy központba álljanak, hanem a gyerek érdekei.
Ritka eset, de előfordulhat, hogy a gyereket a két szülő ugyanolyan mértékben szeretné felnevelni, mindkettő igényt tart rá. Ilyenkor a bíróság dönt.

Bárhogy is alakul, az új szituációt fogadjuk el és ne megváltoztatni akarjuk, hanem a lehető legjobbat kihozni az új szituációtól. Rakjuk el az elvakult érzelmeket egy fiókba és a gyerekre koncentráljunk, ne az önös érdekeinkre.

Bodza

 

További cikkek ebben a témában: