Tippek a családi fényképekhez | Okosanyu
2015. február 11.

 Tippek a családi fényképekhez

Ki ne szeretné az igazi, mozgalmas, érdekes képeket készíteni a családról. Olyannak elkapni a pillanatot, amilyen valójában. A legjobb tippek kezdőknek és haladóknak!

A gyerekfényképezés sokféle területet lefed: a leggyakoribb az örökmozgó gyerek elcsípése, (sportfotó), de nem ritka a birkózó, verekedő gyerekek (vadfotózás), családi összkép (szociofotó), alvás (portré, csendélet), csatatérré változtatott gyerekszoba (tárgyfotó).
Számos szabály létezik, de ha úgy hozza a szituáció bármelyik megszeghető. Ugyanis elsősorban sok képet kell készíteni (persze nem minden fogalom nélkül) és ezek közül kiválogatni a legjobbakat.
Van azonban néhány elkerülendő dolog és tipp, aminek betartása fél út a sikerhez.

1. Fényt!

A fényképezés, amint az a neve is mutatja, a fényről szól. Ha nincs elegendő fény, a legdrágább gép, optika sem ér semmit. Míg ha sok fény van, a legolcsóbb géppel is jó képeket készíthetünk. Ezért az első mindenekelőtt: megvizsgálni a helység, a környezet fényviszonyait. Persze amatőr szinten nem speciális fénymérővel, hanem megnézzük: direkt fényünk van-e (kint a szabadban, a napon), vagy szűrt fényünk (lakásbelső, felhős idő), kevés fény, homály vagy verőfény. A legideálisabb eset a szűrt fény: reggel/késő délután/kora este, kint a szabadban, vagy bent a világos lakásban. Ilyenkor elég az automata beállításokra hagyatkoznunk, akár gyors mozgásokról is éles lesz a kép, gazdagok a részletek. Direkt fényben, kint a nyári napon minden beég, az arcok laposak, a színek csíkosak, más színűek lehetnek. Szürkületet nem kell különösebben magyarázni. Ahogy nekünk is farkasvakságunk van sötétedés előtt nem sokkal, úgy fényképezni sem lehet. Itt már vaku, és/vagy világítás kell. Sötétben állvány, vagy biztos támasz kell a kényszerűen hosszú záridők miatt. Szabadban a kis hatótávolság miatt legtöbbször felesleges vakuzni. Zárt térben is a plafon, vagy fal felé fordítva, a visszaverődött szórt fényt érdemes a villanófényből felhasználni.

2. Mit akarunk?

Az hogy mi célból fogjuk kezünkben a fényképezőgépet, alapvetően meghatároz néhány beállítást. Ha futkározó gyereksereget szeretnénk megörökíteni, akkor jól megvilágított, vagy napfényes helyen kezdjünk neki a sportos műveletnek. Ha kevés a fény, akkor vakuznunk kell, különben minden gyerkőc bemozdul. A vaku azonban sokszor laposabb arcokat, természetellenesebb színeket eredményez. Ha nem teljesen automata a gépünk, vaku helyett csökkenthetjük a záridőt is, igaz az éles képhez még több fényre van ilyenkor is szükség. Hogy mikor melyik a jobb, az adott fényviszonyok és a téma határozza meg. Pár lövés és már a fényképező lcd kijelzőjén látható, hogy érdemes-e tovább próbálkoznunk az adott beállítással.
A mozgó gyerekek ellentétei pihenő, ülő, alvó gyerekek. Ilyenkor a fotózásuk portrézást jelent, ehhez pedig a legtöbbször elég az automata beállítás. Ám az igazi részletgazdagsághoz érdemes kifejezetten portré-módban próbálkoznunk (ez a funkció ma már majdnem mindegyik gépen megtalálható). Portréhoz kevesebb fény is elég lehet, mint a mozgó célpontokhoz.

3. Kompozíció

Családi fotózásnál, a mindennapok megörökítésénél nem elsődleges szempont kompozíciós beállításokkal bíbelődni. Sokszor örülünk, ha a gyerekek bent vannak a célkeresztben és éles kép sikerült róluk. Ám van pár alapvető kompozíciós (kép beállítási) szabály, amit érdemes megfogadni.
Nem szükséges, sőt hanyagolni kell a kívánt téma középre helyezését. Eme közkeletű félreértés helyett alkalmazzuk a harmadolási szabályt (a képet kb. három részre osztjuk vízszintesen és függőlegesen, és a csomópontok mentén helyezzük el a témákat.) Sokkal izgalmasabb és egyedibb képeket kapunk. Igaz ez a horizontra is, tehát nem a kép közepén kell feltétlenül lennie az ég és föld, vagy tenger találkozásának.
Fontos kompozíciós szabály: az egyszerűsítés. Hagyjunk el minden olyat a képről, amik nem kapcsolódik (hozzátartozik, kiemeli, erősíti) a témánkat. Ha kell, álljunk arrébb, guggoljunk le, vagy emeljük fel a gépet, hogy kikerüljön a háttérből a nem odavaló elem (polc, kuka, szomszédasszony stb.).
Portrénál keressünk elmosott felületű, lehetőleg egyszínű, paszteles, és ne "izgalmas" háttereket. A portré lényege az arc különös részleteinek megörökítése. Erről nem vonhatja el semmi a figyelmet. Portrét állóképpel készítsük, ezzel még jobban kizárjuk a környezetet.

Okos anyu tipp:

Sok fotóalbumnál feltűnő, hogy a képen mindig csak a család két tagja, de legalábbis az egyik szülő és a gyerekek szerepelnek. Pedig ha egyikük maga elé tartja a gépet, és szorosan összebújnak, a legjobb családképek készülhetnek bármikor. Aztán ott van az állvány és az időzítő. A gyerekek imádják, amikor pár másodperc alatt kell elhelyezkedni.

4. Vöröszem

Ha nincs elég fény, és a gép automatikusan vakuzni akar, akkor figyeljünk arra, hogy ne a téma arcába villantsunk. Nemcsak szerettünk veszi zokon, de a kép is. Szinte biztosan feltűnik a digitális korszak egyik leggyakoribb, legismertebb jelensége: a vörösszem effektus. A szemfenékről visszaverődött nevezetes villanófény ellen sokan a saját gépük elhárító funkciójára esküsznek. Akik értenek valamelyest valamelyik komplexebb képszerkesztő alkalmazáshoz, azok inkább a photoshopra és társaira. Szerintünk nem tragédia a vörös szem. Utólag szépen és egyszerűen lehet korrigálni. Persze egy jobban sikerült gépi korrekció is jól sikerülhet. De nem minden esetben. A photoshop azonban mindig jól végzi a dolgát egy hozzáértő keze latt.
Ha tehetjük és olyan a szituáció, a legjobban tesszük, ha több fény teremtünk elő és elkerüljük a vakuzást.

5. Bemozdulás

Mint mindenre a fotózás világában, a bemozdulás ellen is a legjobb ellenszer a több fény. Ha szűkében vagyunk, akkor megpróbálhatunk a "témától" kis nyugalmat, pár pillanatnyi mozdulatlanságot kérni. Mivel gyerekek esetében ez szinte lehetetlen, marad a vaku. Ha lehetséges, akkor a plafonra, vagy falra vakuzzunk. Ha fix előre néző vaku van a gépben, akkor legalább állítsuk a legkisebb értékre, de legalábbis álljunk hátrébb a témától.
A bemozdulás utólag korrigálható valamennyire. A hosszabb uszályokat azonban nehéz látható nyom nélkül eltüntetni. Ilyenkor legyünk pozitívak és gondoljunk arra, milyen nehéz is érzékeltetni egy álló képen a mozgást, a dinamizmust, és nekünk ez egy kattintással sikerült.

6. Automata

A jónevű cégek fényképezőgépein a profik által megvetett automata beállítások ma már rengeteg hétköznapi fotózási szituációt megfelelően kezelni tudnak. A gyenge láncszem nem az automata beállítások szoktak lenni, hanem a fény mellett a fotózás másik alapköve: az objektív. A kis kompakt gépek objektívei viszonylag kevés fényt tudnak beengedni. Ezért automata beállításnál - a verőfényt kivéve - szinte mindig vakuzni akarnak. Ha tehetjük, kapcsoljuk ki a vakut, hiszen például felhős időben, vagy egy szoba félárnyékában nincs feltétlenül szükség villanófényre, csak egy kis kitámasztásra (a bemozdulás elkerülése érdekében).

7. Programmódok

Ha tehetjük, válasszunk az automatamód helyett a helyzetnek megfelelő, speciális beállítást. A programmód funkciók gyakorlatilag minden digitális gépen megtalálhatóak. Ezek profi fotósok által megadott, az adott gép paramétereire (leginkább az objektív fénybeeresztő képességére) igazított beállítási csomagok. Portré módban például hosszú, sport módban rövid záridő, utóbbinál a vaku szinte mindig bekapcsol. Tájkép funkcióban a nagy mélységélesség, intenzívebb kék és zöld színek, az éjszakainál a lehető leghosszabb záridő a legfontosabb. Próbáljuk ki őket, és valószínűleg rendszeresen használni is fogjuk a kézhez állókat. Érdemes.

Okos anyu tipp:

Csináljunk minél több képet! Akár másodpercenként egy-egy mozgásról. Annál több lesz közülük jó.

Laluna

 

További cikkek ebben a témában: