Mi fán terem a csokoládé? | Okosanyu
2013. augusztus 16.

 Mi fán terem a csokoládé?

Mindenki háztartásában ott a kedvenc, ami minden rosszkedvet eloszlat. De hol terem? Hogyan készül? Ki fedezte fel? Meséljük el a gyerekeknek!

A kakaó növény természete az i.sz. 600 körüli időkben kezdődik, a mai Mexikó területén, a Yucatán félszigeten. Akkoriba még a Mayát éltek ezen a helyen egy nagyon fejlett és hatalmas birodalomban. Azóta már ez birodalom nem létezik, de sok fal, rom megmaradt, amin találunk olyan jeleket, amik arra utalnak, hogy már akkor kakaócserje ültetvényekkel foglalkoztak.
Na, most már tudjuk, hogy a kakaó nem fán terem, hanem cserjéken (ami olyan, mint egy bokor). A Theobroma cacao cserje hüvelyében található ez termés, amiből italt készítettek – a csokoládé italt. a szemeket megpörkölve és ledarálva a port folyadékkal vegyítették, és az így kapott habos, ám elég keserű szubsztanciát ünnepélyesen meg is itták. Az italt chocolatl-nak nevezték.

A chocolatl vaníliával és más fűszerekkel ízesített főzet volt, mézsűrűségű habos anyaggá elkészítve, mely lassan olvad el a szájban. Hidegen fogyasztották. Az italt, ha ezt az anyagot egyáltalán italnak nevezhetjük, arany kelyhekben szolgálták fel, aranyból vagy finoman megmunkált teknőcpáncélból készült kanalakkal. Az uralkodó rendkívüli módon kedvelte: naponta nem kevesebb, mint ötven korsó chocolatl-ot ivott meg.

Nem csak saját fogyasztásra használták, de értékes cikknek számított, fizetőeszközként és szertartások kellékeként használták.

A 13. század elejére azonban a mayák hatalmát a teljes Közép-Amerikát leigázó aztékok uralma váltotta fel. A legyőzött törzseket arra kötelezték, hogy hódolatuk jeléül kakaóbabot adjanak legyőzőiknek. A 16. századra a chocolatl immár Montezuma azték uralkodó kedvenc italává vált. Szeretnéd tudni, hogy az aztékok milyen legendát meséltek a csokiról?

„Quetzalcoatl az őslakó mexikóiak tollas kígyóistene volt. A levegő uraként tisztelt istentől az emberek olyan tudást kaptak, mely magasabb szintű létezést tett számukra lehetővé. Ő tanította meg az embereket a csillagok útjának követésére, tőle kapta az ember a naptárt. Megmutatta, hogy lehet egy bizonyos vadon termő növény pelyhes csomóiból fonalat sodorni és vásznat szőni. Megtanította őket a jade kő és a tollból készült köpeny viselésére. És ami a legfontosabb: tőle kapta az ember az istenek eledelét és italát: a kukoricát és a csokoládét. A legenda szerint a világos bőrű, szakállas király, Quetzalcoatl, az istenek leszármazottja, egy ellenséges király, Tezcatlipoca csábítására ivott a varázsitalból, amely ahelyett, hogy a király ígérete szerint egy távoli királyságba repítette volna, megfosztotta őt isteni bátorságától és hatalmától. Quetzalcoatl kénytelen volt elhagyni népét, kincseit eltemette, csodálatos kakaófáit pedig tüskés mesquitocserjékké változtatta. Ezután a tengerpartra, birodalma keleti határához utazott, oda, ahol ma Veracruz áll, majd egy kígyókból készült tutajon tengerre szállt. Mielőtt elhagyta országát, Quetzalcoatl ígéretet tett népének, hogy ugyanonnan, amerre eltűnt előlük, Ce Acatl évében visszatér hozzájuk. Ez az ígéret később nagy szerencsétlenséget hozott az aztékokra. „

Később, Amerika felfedezése után, spanyolok érkeztek a félszigetre. Sohasem láttak még ilyet, ráadásul az ital maga túlságosan sűrű, keserű és csípős főzetnek tűnt. Mivel azonban a chocolatl szemmel láthatólag igen előkelő dolog volt, Cortés elrendelte egy spanyol kakaóültetvény kialakítását, hogy ezen a cserekereskedelemben jól használható kakaóbabot termesszenek. Itt kezdődött a kakaó világhódító útja.

Se a kalózoknak, se a papoknak nem ízlett az ital, pedig akkor már cukorral készítették.

A kakaó titka Európában csak a 17. században terjedt el. Az 1650-es évekre a csokoládéivás szokása elérte Angliát is. Ott már több kávéház működött, melyekbe bekerültek a forró csokoládék is.

A 19. század a kakaó-feldolgozás és csokoládégyártás igazi forradalmát hozta. A század elején a kakaó-feldolgozás csak kis mennyiségeket érintő iparág volt. Szilárd csokoládétömböket készítettek, melyeket azonban főleg a csokoládé ital előállításához használtak fel. Olykor előfordult ugyan, hogy ezt a fajta csokoládét megették, de ezt kellemesnek aligha találták, íze elég durva volt. A század végére azonban a technika és a feldolgozási módszerek fejlődésének köszönhetően a mai csokoládétól alig különböző étcsokoládé is megszületett.

Kedvenceink

Tej csoki: A tejcsokoládé kakaótartalma legalább 25%, tejport, kakaóvajat és cukrot is tartalmaz. Henri Nestlé sűrítette be először tejjel a csokoládét.

Ét csoki: 40% fölötti a csoki tartalma, de ma már kaphatunk 50-75%-osat is.

Keserű csoki: Ha az étcsokinál is magasabb, akár 90%-os, akkor már keserű csokiról beszélünk. Ennek ízvilága áll legközelebb a régi idők csokijához.

Fehér csoki: csak kakaóvaj, cukor és tejpor van bene, a kakaóport nem használnak fel hozzá.

bodza

 

További cikkek ebben a témában: