Lepke versek | Okosanyu
2010. június 09.

 Lepke versek

Nem egy pillangót láttam az elmúlt hetekben. A lányom imádja őket, ezért megtanultunk pár verset. Olvassátok el, mosolygóssá teszi a fiatalt és idősebbet is.

Tóthárpád Ferenc: Átváltozó

Nem érdekli, mi lesz holnap,
csak eszik és araszolgat.
Szekálják is sokan érte,
ám senkivel nem cserélne.

Petéből kelt, óvta erdő,
lombzabáló csúf tekergő
lett belőle – mondják róla.
Régi álma vált valóra,

bábbá vénült istenadta,
langyos szellő babusgatta…
Aztán… nocsak! Új varázslat:
napsugártól pille szárnyak

öltöztetik új ruhába.
Még a páva is csodálja!
S lám egy lepke a magasba'
hernyóságát kikacagja.

Farkas Éva: Lepke

Nyitott tenyeremre,
Rászállott egy lepke.
Szárnyait próbálja:
Repülhet-e messze?

Kertem virágai
Tarkán illatoznak.
Nem gondolnak arra,
Jön-e vihar holnap?

Ujjaim behajtom
Belül van a lepke,
Érzem, ahogy teste
Vergődik kezembe.

Ha tudná, nem bántom,
Talán nem is félne,
Boldogan maradna
Kezem melegébe.

Kinyújtom ujjaim,
Nézem, ahogy elszáll,
Virágszirmok között,
Új otthonra talál.

Bár tudnék repülni,
Úgy, mint ez a lepke,
Örömmel megbújnék
Védő tenyeredbe.

Mentovics Éva: Lepkeálom

Bodzabokor rejtekén
szundikál egy csepp legény.
Szivárványszín csipkeinge
pilleporral van behintve.

Tücsökzene elringatja,
virágtányér ring alatta.
Pillekönnyű lepkeálom

Mentovics Éva: A pillangó tánca

Napsugaras rét felett
táncos kedvvel lépeget.
Harmatvízben megfürödve
reggelre már víg a kedve.

Tarka szárnya libbenő,
lábán pöttöm cipellő.
Jobbra perdül, balra táncol,
nektárt gyűjt a szép akácról.

Kémleli a kék eget,
virágszirmon lépeget.
Csillámporos fodros szárnya
pillekönnyen perdül táncra.

Gryllus Vilmos: Reggeli harmat

Reggeli harmat
kelti a lepkét.
Virág a réten
tárja a kelyhét.

Látja a lepke,
billen a szárnya,
virágkehelyben
reggeli várja.

Gazdag Erzsi: Száll, száll a pillangó

Száll, száll a pillangó,
rét fölött libegő,
víz fölött villogó.

- Rét fölött libegő,
víz fölött villogó,
szállj le hozzám, szállj le,
pávaszempillangó!

- Nem szállok le hozzád;
tenyeredbe zárnál.
Szabad szállásom van
minden kis virágnál."

Galambos Bernadett: Hernyónóta

Erőszakos fráter vagyok,
állandóan rágcsálgatok.
Addig eszek, addig rágok,
amíg mozdulatlan bábbá válok.
Színem tarka, szivárványos,
pöttyös, foltos, csíkos, sávos.
Talán nem is tudhatod,
hol rejtőzök, lapulok?
Hátulról is fejnek látszom,
elölről is fejnek látszom,
így hát vigyázz jól, barátom,
megijeszthet az álarcom!
Néha olyan turpis vagyok:
nem láthatod, merre bújok.
Életben csak így marad,
kit ..szeretnek a madarak..
És, ha eljön az az idő,
vár a puha, csendes bölcső,
álmodok egy csoda álmot,
csúf hernyóból "széppé" válok!

Fecske Csaba: Lepkehívogató

Szállj le, lepke, magot adok!
Ha megeszed, többet adok.

Mint a szirom, szép a szárnyad,
ékessége vagy a nyárnak.

Tarka lepke, szállj kezemre!
Mondd csak, mi szél hozott erre?

Ha majd vége lesz a nyárnak,
hová repít gyönge szárnyad?

 

További cikkek ebben a témában: