Gyermekversek Mikulásnak, Krampusznak | Okosanyu
2013. november 29.

 Gyermekversek Mikulásnak, Krampusznak

December eleje a Mikulás ünnepségek időszaka. Olyan gyönyörű Mikulás, Télapó verseink vannak, miért is ne tanítanánk meg egyet a gyermekeinknek!

Legjobb Mikulás versek:

Donászky Magda: Áll a fenyő az erdőben

Áll a fenyő az erdőben,
Zöld ruhában, ünneplőben.
Tél van, ága csupa hó,
Ráfújta a Télapó.

Mentovics Éva: A legkisebb krampusz

Sejtetted-e, hogy a krampusz
csuda jó fej figura?
Ruhája sem hétköznapi,
fején tüsi frizura…

dicsekszik, hogy szarva is nő,
csak nézzem, még oly kicsi.
Megfogdostam a két huplit…
persze, hiszi a piszi,

hogy egyszer csak nagyra nő majd,
félelmetes fegyverré…
ezt egy ilyen huncut kópé
nem hinném, hogy szeretné.

Nem akar ő felöklelni,
csak virgáccsal ijesztget,
s kereket old, ha az óra
elüti a kilencet.

Elinal a kertek alatt,
iszkol haza, az ágyba,
tudja, hogy a lazaságot
nem csípi a mamája.

Mentovics Éva: Indul a szán

Morcos felhő hinti pelyhét,
estére már mély a hó.
Zúgó szélnek fittyet hányva
útnak indul Télapó.

Suttognak a havas ágak,
szikrát szór a sok patkó.
Ilyen hideg téli éjen
kályha mellett volna jó.

Télapónk csak nevet rajta,
jól bírja a hideget.
Bejárja a fél világot,
amíg más csak didereg.

Búcsút int a sok manónak…
indul a szán: hoppla-hó!
Csillagfényes, téli égen
szikrát vet a nyolc patkó.

Devecsery László: Jön a Mikulás…

A Mikulás, mikor eljő,
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.

Czeglédi Gabriella: Jön a Mikulás

Jön már, itt
a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás.
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja.

A hatalmas
puttonya,
ajándékkal
megrakva.
Jó gyermekek
megkapják,
megtelnek a
kiscsizmák

Weörös Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Tóth Anna: A Télapó és a mókusok

Rég levették lombjaikat
Erdőben a karcsú fák.
Hó tündérek pihét szórnak
Ettől fehér már a táj.

Télapó is készülődik,
Várják őt a gyerekek,
Száncsengőjét fényesíti
Puha ruha, s lehelet.

Két kis mókus szánkó mellett
Éppen arról suttognak,
Meglepik a Télapót, és
Elbújnak a puttonyban.

Város felé elindulnak.
Van rajtuk egy takaró.
Hideg ellen ajándékát
Így védi a Télapó.

Óvodában öreg apó
Felakasztja zubbonyát,
Ősz szakállát megsimítja,
S kitakarja puttonyát.

Elővesz egy hajas babát.
Mesekönyvet, kis traktort,
S nem érti, hogy mért mocorog
Amit éppen megmarkolt.

Két kis mókus előbújik.
Ujjongnak a gyerekek.
Simogató kezeikből
Sugárzik a szeretet.

Jaj, de gyorsan száll az idő!
Búcsúzik a kis fogat.
Sietnek az erdő felé,
Mindjárt itt az alkonyat.

Eközben az erdőlakók
Éppen arra gondolnak,
Nem jön el az öreg apó,
Pedig mindig jók voltak.

Sötétségben bagoly huhog:
Ütögessünk jégcsapot!
Csilingelő zenéjével
Hívogassuk Télapót.

Muzsikaszó szinte szárnyal.
Télapó is énekel.
Jégcsapocskák szólamára,
Így már könnyen lépeget.

Megtalálják végre egymást.
Gazdát lel sok ajándék.
Két kis mókust erdőlakók
Elfogadnák barátként.

Öreg apó fa ágára
Felakasztja puttonyát,
Így a két kis gézengúznak
Átadja új otthonát.

Elbúcsúzik mosolyogva.
Gyönyörűen hull a hó.
Megszólal a kicsi csengő,
Ahogy elmegy Télapó.

 

További cikkek ebben a témában: