Felnőttem, kerékpárom van! | Okosanyu
2013. augusztus 21.

 Felnőttem, kerékpárom van!

Hamarosan ő is önállóan akar majd tekerni – akár gyermekülésben vitted, akár csak látásból ismeri a kerékpározás örömét. Mire figyelj, mikor rábólintasz az első biciklire?

Ma már sok sportos szülő cipeli gyermekülésben a csemetéjét – legtöbbször a csomagtartón, de láthatunk vázra szerelt megoldásokat is. A vidéken felnövő gyerekek alapvető közlekedési eszköznek és kevésbé kuriózumnak tartják a kerékpárt (ettől még persze ugyanúgy szerethetik, mint nagyvárosi kortársaik). De minden gyerek igen hamar követelni fogja e téren is az önállóságot.

A mi szüleink-nagyszüleink korában még nemigen voltak gyermekkerékpárok, vagy ha akadtak is, afféle úri huncutságnak számítottak és a legtöbb gyereknek be kellett érnie azzal, hogy a férfi kerékpárváz alatt féloldalt görnyedve vagy női kerékpáron végig állva, olykor hatalmasakat potyogva egyensúlyozhatott. Minden tisztelet az akkori gyerekek vagányságának, de szerencsére ma már bő választékát találjuk a gyermek méretű kerékpároknak, a szupermarketbeli tízezer forintostól a többszázezres luxusmodellekig. Az úszás és a futás gyermekkori elsajátítása mellett az iskola jó néven veszi, ha tanuló kerékpározni is tud már iskolaérett korára. Arról nem is beszélve, milyen pompás mulatságot, életre szólóan meghatározó örömforrást, a mozgás élvezetének egyik legkedveltebb formáját jeleni. A városban lassan a legtrendibbé váló környezetbarát tevékenység, vidéken pedig régóta a gazdaságosságáért és praktikusságáért kedvelt közlekedési eszköz használatát biztosítjuk a gyerek számára a korán elsajátított kerékpártudással. Az egyensúlyérzék fejlesztésével pedig minden későbbi sport- és mozgástevékenység harmonikus alakulását készítjük elő.

Mire figyeljünk kerékpárvásárlásnál?

Még ha tudjuk is, hogy kinövi hamarosan, ne a legolcsóbb kerékpárt válasszuk a gyereknek, mert egy bumfordi járgány elveheti a kedvét az egész dologtól. Ha valóban kicsi lett a kerékpár, interneten eladhatjuk vagy a rokonság körében elajándékozhatjuk.
• A gyermek nemigen tudja megállapítani, mi a számára helyes méret. Ezért, noha természetesen kerékpárt csak vele együtt vásároljunk, mindig mérlegeljük, megfelelők-e a kerékpár paraméterei. Akkor alkalmas a járgány, ha a kicsi kényelmesen közre tudja fogni a földön állva és erőlködés nélkül, enyhe lábhajlítással tud fel-le szállni a nyeregbe.
• A kormány és az ülés magasságának állításával némi mozgásterünk van időben, de a végtelenségig nem ’nyújtható’ a kerékpár (a bevésett gyári jeleken túl pedig sose húzzuk kijjebb az alkatrészeket) - ezért idejében váltsunk új, nagyobb modellre.
• A kelleténél nagyobb méretet se vegyünk, hogy a gyerek ’belenő’ mert a kényelmetlen bringa szintén a kedvét szegheti.

Biztonság

• A bukósisak felnőtteknek is fontos, hát még a gyerekeknek! Legyen alapvető, hogy sisak nélkül fel sem szállhat a biciklire és jó példával járjunk elő kis Atom Antivá átalakult csemeténk számára.
• A gyermekkerékpáron feltétlenül kontrafék legyen, mert ez az ösztönös fékező mozgáshoz illeszkedik, a kézzel fékezés nem olyan reflexszerű, ráadásul a gyerekek többségének nincs is elég fizikai ereje még hozzá.
• Világítás a gyerek biciklijén is legyen, elől-hátul, lehetőleg nem dinamós, hanem állandóan világító-villogó, újratölthető elemmel működő lámpa.
• A pedál, az elülső és a farrész egyaránt legyen rendesen ellátva fényvisszaverő elemekkel.
• A láthatósági mellény a gyerekek kerékpározásához is nélkülözhetetlen!
• A lánc legyen védőelemmel ellátott, nehogy a gyerek ruháját berántsa.
• A pedál megfelelő csúszásmentes anyagból készüljön, a gumiabroncs pedig vastag, jól bordázott legyen – nem a sebesség a lényeg egyelőre.

Kerékpározás-okítás

Minden bizonnyal téged is még a régi jó, seprűs/partvisos módszerrel tanítgattak a szülők (nagyszülők) kerékpározni. Rejtély, hogy bírtak a bicikli után szaladni és egyensúlyban tartani azt a kerékpárba helyezett partvisnyelet. És mikor aztán felfedeztük, hogy már egy ideje nem fut ott mögöttünk apu, anyu vagy nagypapa és magunkra vagyunk utalva, pár kétségbeesett tekerés után ment. Valahogy. De a próbálkozást siker koronázta már egy idő után és valóban nagy szerencse, hogy a bringázást és az úszást aztán egy életen át nem felejtjük el.
Ma viszont már ebben is kiforrott módszertanú eszközök állnak a szülők rendelkezésére.

Sokszor látni házi vagy gyári ’gyermektandemet’, amikor is egy hajlított vázból, ülésből és hátsó kerékből álló elem, amin a gyermek helyet foglal, a szülő kerékpárjához van csavarozva vagy forrasztva. Kezdetnek nem rossz, ügyes megoldás és az egyensúlyozást jól megtanulja általa a kicsi.

 

Ennél is forradalmibb módszer a pedál nélküli kerékpár. Hiszen minden csöppség így kezdi a kis műanyag motorjával vagy fa kétkerekűjével. A járgány eszünkbe idézheti a két kőkorszaki szaki lábbal hajtott járműcsodáját, de ha jól megfigyeljük, a totyogás egy idő után váltott lábas szaladássá alakul, ami már közelít a pedálhasználathoz, a gyerek pedig a sebességet élvezve a nyergen ülve egy idő után felhúzza a lábát és így egyensúlyoz. Ha ezt folyamatosan végzi és tartja az egyensúlyt, lassan ideje lehet a pedálos kerékpár vételének.

A hátsó tengelyhez csatlakoztatott kiskerekeket is szerezzük be hozzá és kétoldalt szereljük fel őket. Egy idő után az egyik kiskereket állítsuk kicsit magasabbra, mert így majd egyre jobban kell az egyensúlyozásra figyelni, végül pedig megválhat a kerékpár a kiskeréktől és beköszönt az önálló és egyre magabiztosabb biciklizés korszaka.

Csipp

 

További cikkek ebben a témában: