Decemberi népszokásaink | Okosanyu
2013. december 01.

 Decemberi népszokásaink

Újra itt a december és beindul a karácsonyi láz, de álljunk meg egy pillanatra és ismerkedjünk meg pár, eleink által tartott népszokással!

Manapság a decemberi ünnepek nagyrészt összefonódnak a karácsonyi készülődéssel, egyre ritkábban találkozhatunk a régi népszokásokkal, jórészt csak nagymamáink, szüleink elmondásaiból ismerhetjük őket. Érdekes utána olvasni egy-egy népszokásnak, sok mindent megtudhatunk belőlük a régmúlt emberek gondolkodásmódjáról, életéről.

Miklós napja

December 6. A gyermekek kedvenc ünnepe az évben, amikor a jó gyerekek ajándékkal, cukorkákkal, csokival, dióval teli cipőcskéket, csizmákat találnak az ablakban másnap reggelre, míg, akik egész évben rosszalkodtak virgácsot vagy szenet kapnak. Bár télapónak is mondjuk, de Miklós napján Szent Miklós püspökre és az ő jó cselekedeteire emlékezünk. A III. században élt szent egyszerű, szegény életet élt, minden pénzét a gyermekek megsegítésére, megajándékozására költötte.

Ha sorban megyünk, akkor november végén, december elején, amikor a régi időkben befejeződött a kinti mezőgazdasági munka találhatunk egy sor téli, asszonyi ünnepet. Ilyentájt a nők idejük nagy részét a fonóban töltötték, ahol a munkán kívül a társadalmi élet is jelentős volt. Van azonban néhány jeles nap, mikor is tilos volt dolgozni. Ilyen volt pl. Luca, Borbála vagy Karácsony két napja. A fiatal lányok is idejük egy részét jóslással töltötték, találgatták, ki lehet a jövendőbeli udvarlójuk.

Luca napja

December 13-án ünnepeljük Luca napját, melyhez számos népi hiedelem, szokás társul. A néphit szerint a hosszú éjszakák eljövetelével Luca alakot vált és boszorkánnyá válik. Megbünteti azokat, akik a neve napján dolgozni mernek, rontást hoz a házukra. Ezen a napon kezdik el készíteni az úgynevezett, háromlábú Luca-széket. A készítő minden nap hozzá tesz valamit, dolgozik rajta egészen Karácsony estéig. Ha akkor elmegy az éjféli misére és feláll a Luca székre, akkor felismerheti a közelben tartózkodó boszorkányokat, akik azonnal a nyomába erednek és hazáig kergetik. Ilyenkor egyetlen dolgot lehet tenni, a zsebünkbe rejtett mákot elszórva nyerhetünk időt, ugyanis az elátkozott boszorkák kénytelenek összeszedni azt az utolsó szemig. A boszorkányok távoltartásának bevált módja még, ha az ajtó előtt keresztbe tesszük a söprűket vagy kést állítunk az ajtófélfába, esetleg fokhagymát tömködünk a kulcslyukba.

Regölés

Karácsony másnapjával (dec. 26.) kezdetét veszi a regölés. Ez az Európában honos újévköszöntők magyar változata. Ilyenkor a fiatal fiúk, gyermekek, felnőtt férfiak járják a falu házait és bőséget, egészséget, szerelmet, gyermekáldást kívánnak a házbelieknek. Sok régi magyar motívum is helyet kap a köszöntő rigmusokban, találkozhatunk a csodaszarvas legendájával is például, a tudósok összefüggést látnak a régi sámánok szertartásai és a regölés között.

István és János nap

December 26-án és 28-án köszöntik az Istvánokat és Jánosokat. E két név igen gyakori volt a magyar falvakban, így a köszöntések igen hosszúra és jó hangulatúra sikerültek. Gyakran nagyobb társaságok ünnepeltek együtt, barátok látogatták meg egymást, összeverődött a falu apraja-nagyja.

Aprószentek napja

December 28-án szokás a falubeli gyermekeket „megkorbácsolni” illetve „megvesszőzni” mely által egészségesek lesznek a későbbiekben. Az aprószentek a bibliai történetből ismert Heródes király által megöletett gyermekek voltak, ezt szimbolizálja eme népi hagyomány. Sok faluban a legényavatással is összefonódik ez a szokás. A fiatal fiúk végigjárják a lányos házakat, ahol is megkorbácsolják a leányokat, hogy sokáig szépek maradjanak, ekkor a lányok egy-egy szalagot kötnek az ostorra, az asszonyok pedig húst csomagolnak. Ezt később megfőzik és közösen megeszik. Ezt követően a bibliai gyermekgyilkosságot szimbolizálva a keresztapák borral öntik le a fiúk ruháját, majd közösen isznak és újra végigjárják a lányos házakat, így a legények férfiként térhetnek majd haza.

Ez csak néhány érdekes szokás volt a több tucatnyi közül. Érdekes olvasni róluk, de még érdekesebb, ha személyesen átélhetjük. Kérdezgessük szüleinket, nagyszüleinket ezekről a szokásokról és saját gyermekeinknek is adjuk tovább az általunk ismerteket!

Lacc

 

További cikkek ebben a témában: