A kövérség mint lelki sérülés | Okosanyu
2015. április 05.

 A kövérség mint lelki sérülés

„Egyél, nekem nősz nagyra, szentem!” – az anyai gondoskodás, a gyerekek táplálása és a szeretet adás-kapása összefüggnek, amit a szeretetéhség szavunk is kifejez.

A gyerekkori elhízásnak sokszor nem tulajdonítanak jelentőséget a szülők, mondván, hogy serdülőkorban majd megnyúlnak. A remények az esetek felénél válnak csak valóra és az önértékelési problémákat ők sem növik ki. A kövér gyerekek felnőttként az átlagnál többet foglalkoznak a testükkel, amellyel folyton elégedetlenek, és amely a kudarcuk és társadalmi sikertelenségük szimbóluma. A környezetük viszont gyakran derűs, nyugodt embereknek tartja őket, hiszen a kövérek testi hátrányukat humorral kompenzálják, a konfliktusokat kerülik, és nagymértékű megfelelési vágy hajtja őket.

Az legfőbb okok

Az elhízás hátterében állhat anyagcserezavar, hormonális zavar, alkati adottság, helytelen nevelési és szociális szokás. Az esetek nagyobb hányadában azonban a kövérség valamilyen lelki problémának a testi tünete amelyre, ha időben felfigyelünk, akkor krónikus betegségeket előzhetünk meg. Az okok egyénenként változnak, így először azokat érdemes tudatosítani.

1. A gondoskodó szeretet

Vizsgálatok bizonyítják, hogy a gyermeke iránt bizonytalan érzelmeket tápláló anya úgy nyugtatja meg magát, hogy önkéntelenül túleteti a gyermekét. Más anyák pedig a szeretetüket csak a gondoskodással, az etetéssel fejezik ki.

Az ilyen babák nem érzik a fizikai éhséget, így gyerekkorban nem tanulják meg a testi jelek felismerését és szabályozását. Ez azt jelenti, hogy nem belső késztetésre fognak leülni az aszathoz enni, hanem külső befolyásnak engedve, ezáltal viszont sérül az egyéni döntéshozó képességük, hiszen gyerekként nehéz visszautasítani az olyan anyákat és nagymamákat, akik szeretetüket sütés-főzéssel fejezik ki. Ők a kamaszkorba érve az étel elutasításával az autonómiára való igényüket fejezik ki.

2. Stresszkezelés

Sokak számára az evés a problémák előli elmenekülés útját jelenti, hiszen a környezetből érkező feldolgozhatatlan stressztől elfordulva hárítják a tudatos szembenézést a helyzettel. Helyette a jelenbe élésre, a kielégülésre és a magukba fordulásra koncentrálnak, amely a gyermeki örömelvű ösztönre vezethető vissza. Ilyenkor az evés az önnyugtatás, önvigasztalás eszköze.

A háttérben szintén a túlgondoskodó anyai minta áll, aki a megromlott házastársi kapcsolata után minden szeretetét a gyerekre irányítja a túlgondoskodásával. Ezzel a viselkedéssel a gyerek azt tanulja meg, hogy ha szorongató helyzetbe kerül, akkor éhségtől függetlenül ennie kell.

3. Félelem a párkapcsolatoktól

A kamaszkori elhízásnak a hátterében nemi identitással kapcsolatos probléma áll, amely inkább a lányokat érinti. Ezek a lányok annyira félnek a szexualitástól és a teherbe eséstől, hogy így próbálják a vonzerejüket csökkenteni.

Mit tehetünk?

Tudatosítsuk, hogy a gondoskodással a gyerek fizikai szükségleteit vagy a saját érzelmi szükségleteinket elégítjük-e ki. Hagyjuk a gyerekeket akkor enni, amikor éhesek és engedjük, hogy annyit egyenek, amennyi az éhségüket csillapítja. Mindannyian nagyon jó a biológiai órával születünk, amely nagyjából a reggeli, az ebéd és a vacsoraidővel megegyezik. Mivel gyerekek fizikailag nagyon aktívak, így a tízórai és uzsonna is kiegészíti a főétkezéseket. Szülőként felelősek vagyunk a vitaminokban dús, minőségi táplálkozás kialakításában, de a gyereknek joga van egy-két étel nem szeretni, ha abban következetes.

Okos Anyu tippje:

Elkerülendő mondatok:
Addig nem állhatsz fel az asztaltól, amíg mindent meg nem ettél!
Csak akkor kapsz másodikat, ha megeszed a „nem szeretem” levest!
Ne játssz az étellel!
Csak akkor kapsz inni, ha mindent megettél!
Büntetést kapsz, ha nem viselkedsz az asztalnál!
Nem vagy még éhes?

Csipp

 

További cikkek ebben a témában: