Címlap > Gyerekszoba
2010. december 04.

 Vannak még csodák?

Ki hisz még a Télapóban, Jézuskában és az angyalokban? Természetesen a gyerekek. Éljük át velük, milyen volt, amikor még mi is hittünk bennük!

Egykor és ma

Az embereknek mindig szükségük volt a hitre, hogy van egy felettes rendező elve az életüknek és az őket körülölelő világnak. Sem ateistát, sem hívőt nem akarok megsérteni, tehát úgy fogalmazok, hogy ha nem lenne Isten, akkor ki kéne találni.

Korszakonként, hitrendszerenként, életkoronként változik, hogy a vallásban, a mítoszokban, a mesékben, a tudományban vagy a horoszkópban találjuk meg az identitásunkat, az életünk kérdéseire a válaszokat, a káoszban az ok-okozati összefüggéseket. Felnőttként is szükségünk van a biztonság illúziójára, hogy a jó cselekedetekért jutalom, a rosszakért büntetés jár. Miért pont a gyerekeket fosztanánk meg ettől a hittől?

Felnőttek és gyerekek

A felnőttek már átestek csalódásokon, szereztek tapasztalatokat és elszenvedtek veszteségeket. A kezdetben biztonságosnak és ideálisnak hit világunk velünk együtt nőtt, amíg kitágult végtelenné, amelyben a saját nagyságunk egyre kisebb lett, bővülő ismereteink pedig egyre megbízhatatlanabb. A gyerekkori plafonig érő, ünneplőbe öltöztetett színes karácsonyfa is kisebb és fakóbb lett. Az is a múlt homályába vész, mikor tudtuk meg, hogy nem a Télapó és a Jézuska hozza az ajándékokat.

Most, ha felnőttként ránézek a gyerekeimre, újra látom a csillogó szemükben a varázslatot. Ők azok, akik visszaadták az ünnep misztériumát. A fenyőfa újra átlényegült karácsonyfává, a piros ruhába öltöztetett vattaszakállú ember Mikulássá, a mi bűneink miatt szenvedő Krisztus ajándékot hozó kis Jézuskává. A gyerekek szemszögén keresztül újra megélhetjük belül az ünnepet.

Ünnep: rítus vagy hazugság

Nem vagyok naiv, tudom, hogy a gyereket ugyanúgy érik felnőtteket is próbára tevő hatások: szegénység, elhanyagoltság, szülők elvesztése, kudarcok. Megvédeni őket nem tudjuk mindentől, nem is feladatunk, de a mi felelősségünk, hogy biztonságban érezzék magukat a világban.

Az ünnepeknek mi felnőttek teremtjük meg a feltételeit, de csak a kulisszát, a szereplőket és az előadást adjuk, míg a gyerekek tekintete rítussá változtatja a mi színjátékunkat. Aztán ezek a gyerekek is megnőnek, az iskolában egyre többen hangoztatják, hogy nem is a Jézuska hozza az ajándékot. Mi ennek ellenére a következő évben is játsszuk tovább a szerepeket, a cseperedő gyerekek pedig úgy tesznek, mintha elhinnék, és ők is velünk játszanak. Felnőnek, a plafonig érő karácsonyfa ismét összemegy, aztán megszületnek az unokák. És megint visszakapja a karácsony az ünnepi fényét, az angyalok a glóriát.

CsÁ

 

További cikkek ebben a témában: