Különórák fontossága | Okosanyu
2012. augusztus 29.

 Különórák fontossága

Sport, nyelvtanulás, hangszer, tánciskola, szakkör. Mit válasszunk a gyereknek? Mi a fontosabb, hogy jól érezze magát, vagy, hogy kiváló legyen valamiben?

Mennyire dönthessen ő szabadon, mennyire presszionáljuk? Hiszen a verseny olyan nagy, oly sok mindent kellene tudnia, amit az iskola nem ad meg… de szabadidőre is szüksége van!

Akkoriban nem pénz kérdése volt a külön óra és a gyerek annyi mindenben kipróbálhatta magát. Most is szeretnénk megadni a gyerekeknek ugyanezt a választékot, de nem mindegyiket bírja a pénztárcánk. Lehet, hogy nagyobb kitartásra nevel, ha csak egy-két dolog adatik meg a gyereknek?

Évekig úsztam, majd kosaraztam. Az úszásnál jól megtanultam mind a négy úszásnemet, de állítólag jó adottságaim (magasság) ellenére sosem lett belőlem úszóbajnok. A nyolcvanas években - talán még a mainál is nagyobb mértékben – csak a versenysportnak volt létjogosultsága. A napi két edzést (hajnalban és délután) az általános iskola mellett is nehezen viseltem. A kosárlabdázás közben, amit ezután öt évig sportegyesületben űztem, mindig féltettem a testi épségem és hiányzott belőlem a megfelelő harciasság. Sosem kerültem az élvonalba, pedig akkor is tudtam, hogy csak rajtam múlik. Mégis sokat köszönhetek ennek a sportnak: kitartást, fizikumot, csapatszellemet, labdakezelést, barátokat, pár belföldi és külföldi utazást is.
Nem lettem fizikailag kiemelkedően erős, de azért sokat alakított így is. Sokszor gondolkodtam, hogy más sportágakban talán valódi sportsikereim lettek volna és elvégre szüleim megengedték volna a szabad választást… de az vajon jó lett volna, ha élsportoló leszek? A versenysport-szakasz után a gimnáziumban viszont nagy ász voltam a kosárcsapatban. 16 éves koromban saját döntés alapján hagyhattam abba az egyesületi kosárlabdázást. Mindaddig valódi szigorral figyeltek oda szüleim, hogy a különórákat is komolyan vegyem.

Egyszer, még harmadikos általánosos koromban egy gitáróráról egyébként pont az iskolai Mütyürke szakkör (kézműves szakkör) miatt lógtam. Utána bizony szorultam otthon. Sose bántottak, de a kötelességmulasztást a szigorúan a szememre hányták, máig emlékszem édesapám zord arcára.

A hangszertanuláshoz szüleim az általános iskola három évében azért ragaszkodtak, mert nézetük szerint a gondozott zenei hallás a nyelvérzéket is fejleszti, ahhoz is megteremti az alapokat. Bár szerintem minden gyerek könnyen nyelvtanulásra fogható, lehet ebben valami és a nyelvekben valóban tehetségesnek bizonyultam, talán a családi örökségnek is hála.
Tizenhárom éves koromban megnyertem az országos német nyelvi versenyt. Akkoriban még oroszt is tanultunk és az is jól ment. A gimnázium alatt is folytattam az oroszt, noha már nem volt kötelező és angolul is megtanultam, majd angol nyelvterületen is tanulhattam főiskolai éveim alatt. Mivel a általános iskolás éveimben a nyelvtanulás az oroszon felül még kiváltságnak számított. A három évfolyamból csak egy tanulhatott németet – úgy érzem szüleim előrelátó gondoskodása teremtette meg az alapokat mostani megélhetésemhez, mert a munkámhoz elengedhetetlen a nyelvtudás.

Én magam is szeretném, hogy gyermekeim 14 éves korukig legalább haladó szinten megtanuljanak két nyelvet és nem vagyok az óvodás nyelvtanulásnak sem ellensége, ha az játékos módon, jó módszerekkel történik. Hiszen a gyerekfül oly befogadó, serdülőkor előtt még akcentus nélkül is megtanulhatnak, akár itthon is, ha anyanyelvű a tanár és pl. az internet vagy tévéműsorok révén sokat hallgatják az illető nyelvet. Szeretném továbbá én is, hogy a gyermekeim külföldön is fejleszthessék idővel a nyelvtudásukat.

A sportot ugyanilyen elengedhetetlennek tartom számukra, nekem is meggyőződésem, hogy a pubertáskorig végzett rendszeres sport tevékenyég semmivel nem. Hiszen az egész váz- és izomrendszer és az immunrendszer felnőttkori állapota a pubertáskor előtt alakul ki. Örülök, hogy ma már nem csak versenysport van, még ha többet is kell fizetnünk érte, mint akkoriban.

A kisfiam most jiu-jitsura jár heti háromszor, a kislányom szintén heti háromszor úszik. Ezen kívül heti egy családi futás vagy kirándulás biztos van. Bár ők még csak hét- illetve nyolcévesek, az óvodában tanultak már egy kis angolt. Az angolt az általánosban is folytathatják és szeretném, hogy tízéves koruktól még egy nyelvet elkezdjenek tanulni, amit megválaszthatnak majd. A nyelvtanulás jól megy nekik és úgy látom, sok örömet is okoz.

A hangszertanulás eddig elmaradt, amit sajnálok, de tervezem, hogy a kislányomat elviszem néptáncra és jazz balettra is, hátha valamelyik megtetszik neki, így a mozgás mellett a zenével is foglalkozhat egyszerre. A kisfiam meg már most nagy figyelemmel tanulmányozza a Youtube-ra feltöltött gitároktatási filmeket, ahol egy-egy rock-klasszikust tanítanak meg akkordokkal pengetni. Egy gitáriskola-könyv és egy régi gitár van már itthon, most a születésnapjára pedig megkapja a vágyott új gitárt. Talán így a legjobb, hogy saját magától vágyik zenélni. Mindig elcsodálkozom, mennyi minden csinálnak ezek a mai gyerekek, az enyéimet is beleértve. De hát az elvárások is nagyok.
Természetesen egyik különóra vagy szabadidős foglalkozás sem mehet sem a tanulás, sem a pihenésük kárára, erre is igyekszünk odafigyelni.

Csipp

 

További cikkek ebben a témában: