2016. október 02.

 Integráció kontra szegregáció

Nézzük meg közelebbről, hogy mit jelentenek ezek a szülői értekezletekről ismert fogalmak, és kiket is érintenek.

Az utóbbi időben a sérült és roma diákokkal kapcsolatban halljuk emlegetni a szegregált és integrált nevelést. Jogvédő szervezetek hívják fel a figyelmet arra a jelenségre, hogy a „problémás” roma tanulókat indokolatlanul speciális iskolákba irányítják vagy iskolán belül külön osztályokba helyezik. Nézzük meg közelebbről, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak, és kiket is érint.

Mit jelent az integráció?

Az integrált nevelés általános értelemben azt a célt tűzi ki, hogy minden gyermek - függetlenül attól, hogy valamely sérülés vagy egyéb ok következtében fejlődése akadályozott - megkülönböztetés nélkül vehessen részt az intézményes nevelésben.
A sajátos nevelési igényű gyermekek, fiatalok integrált nevelése a többségi közoktatási intézményekbe való beilleszkedését, azaz együttnevelését jelenti.

Kik az érintettek?

Sajátos nevelési igényű gyermeknek számít az a roma tanuló, aki szociokulturális hátránnyal kerül a közoktatásba többségi társadalomból származó társaikhoz képest. Különleges bánásmódot igényelnek a tanulásban akadályozottak, az érzékszervi, mozgásos illetve értelmileg sérült diákok.
Tágabb értelemben sajátos nevelést igényel minden olyan gyermek, akinek nevelhetősége eltér az átlagtól. Ez azt jelenti, hogy a tehetséges diákokat is érinti ez a kérdés, hiszen a tehetséggondozás szintén sajátos pedagógiai figyelmet igényel.

Érvek az integráció mellett

Az együttnevelés mind a sérült mind az ép diákok számára pozitív szociális magatartásmintát alakít ki. A fogyatékossággal élő megtanul beilleszkedni a társadalomba, konfliktuskezelő stratégiát alakít ki magának, reálisabb lesz az önértékelése és elfogadja másságát. A sérült gyerekeknek nem kell elszakadniuk családjuktól, hogy egy lakóhelyüktől távolabbi speciális intézménybe járjanak.
Az átlagos képességű gyerek szemléletmódja változik meg az integrációval. Segítségnyújtást, toleranciát, elfogadást és együttműködést tanulja meg az ilyen közösségben. Saját önértékelése erősödik, megérti a másságot és felértékelődik az egészség szerepe az életében. Természetesen a társadalomnak felkészültnek és a közösségnek befogadónak kell lennie, hogy a szocializáció mindkét oldalon ideálisan valósulhasson meg. Tárgyi (akadálymentes közlekedés) és személyi (gyógypedagógus) feltételek sem hiányozhatnak az iskolából.

Az integráció hátránya és veszélyei

A hátránnyal induló diák számára veszélyt jelenthet, hogy könnyen kirekesztődhet a közösségből. Megterhelő lehet számára, hogy azonnal szembesül másságával, amely pszichés zavarokhoz vezethetnek. Amennyiben nem kapja meg a személyre szabott egyéni fejlesztést, akkor még több kárt okozhatunk az integrált neveléssel, mint hasznot. Az egészséges gyereknél jelentkezhet szorongás a sérülés látványától. Az is ellenérzéseket válthat ki belőle, ha úgy érzi, kevesebb figyelmet kap, mint a sérült társa.
A szegregált nevelést is meg lehet valósítani jól és az integrált nevelést is rosszul. Én egyik oktatásszervezési formát sem kiáltanám ki üdvösnek vagy üldözendőnek. Érdemes mindkét típust megtartani, a tanuló személyiségéhez a megfelelőt kiválasztani és mindkettőből a legtöbb előnyt kihozni. A két formát különböző módokon vegyíteni is lehet, így a lehetőségek bővíthetők.

cs.á.

 

További cikkek ebben a témában: