Hogyan szeressem jól a gyerekem? | Okosanyu
2012. december 12.

 Hogyan szeressem jól a gyerekem?

Miért lehet rosszul szeretni? A válasz: Igen, lehet. De hogyan? Mikor rontjuk el? Mik az első lépések?

És tudjuk ezt mi anyák, hogy mennyi elképzelést, nevelési elvet dobtunk sutba, mert az elképzelt életünk nem volt egyeztethető a valósággal, vagyis gyönyörű gyermekünk és anyaságunk jellemével, csak azért, hogy a szeretett győzzön. De mik is a legfontosabb szemléletek, amik lehetővé teszik, hogy mi magunk legyünk a kulcsa sikeres anyaságunknak.

Már csecsemőkorban el lehet kezdeni a sikeres gyerek nevelését, ha a szülő van vele, és folyamatos visszajelzéseket kap tőle. Így tanulja meg a világ dolgait, az érzelmek kifejezését, és hogy tud változtatni a „világ dolgain”.

Tévhit, hogy az IQ értéke egyáltalán nem befolyásolható. Lehet fejleszteni, különösen kicsi korban, mégpedig úgy, hogy foglalkozunk, játszunk a gyerekkel. Elég, ha olvasunk neki esténként, közösen történeteket találunk ki, és olyan játékeszközöket vásárolunk neki, amik fejlesztik képességeit szórakozás közben.

Ha iskolás a gyermekünk, ne az legyen a fontos, hogy jó jegyeket hozzon haza, hanem az, hogy jól érezze magát, szeresse azt, amit csinál. Ha folyamatosan meg kell felelnie a különböző elvárásoknak, és az nem sikerül, a sorozatos kudarcok elveszik a kedvét, motivációját.
Ősi mondás, hogy nem kifogni kell a gyerek helyett a halat, hanem megtanítani, hogyan fogja ki magának. Ha megcsinálunk helyette dolgokat, akkor sosem fogja megtanulni, hogyan kell jól csinálni. Nem baj, ha nem sikerül elsőre, majd gyakorolja, és egyszer csak menni fog. Ha hibázik, abból is tanul.

Nézzük meg, miben tehetséges gyermekünk, és azokat a tulajdonságokat, azt az oldalát erősítsük, hogy sikerélménye legyen. Nem lehet az ember mindenben egyformán jó, és ha erőltetünk valamit, ami nem megy, az elveszi a kedvét.
Ne erőltessük rá a mi gyerekkori álmainkat. Ha mi nem lehettünk azok amik szerettünk volna lenni, hagyjuk meg neki, és támogassuk abban, hogy ő az legyen. Ne azt akarjuk elérni velük, amit nekünk magunkkal nem sikerült.

Nem jót teszünk, ha az elvesztegetett időt tárgyakkal kompenzáljuk. Semmilyen játékeszköz nem helyettesítheti a szülővel közös játékot, mesét. Szakítsunk minden nap egy kis időt a gyermekünkre, amikor meg tud nyílni, beszélgetni tudunk vele, és játszani.

Egyszerre csak egy szabály! Ha korlátozzuk gyermekünket például a tévézésben, pontosan magyarázzuk el neki, mire gondolunk - és azt is pozitívan megfogalmazva. Például így: "Örömet szereznél nekem, ha csak fél órát tévéznél naponta." Vonjuk be a gyereket a döntésbe, válasszuk ki együtt a műsorokat, amiket megnézhet.

Azok az anyák, akik bíznak magukban, olyan gyerekeket nevelnek, akiknek szintén jó az önértékelésük és van önbizalmuk. Meg kell szabni a határokat, de időnként hagyni kell, hogy a gyerekek feszegessék a határokat, és olykor át is lépjék azokat. Ne szidjuk vagy korholjuk a gyereket, ha állandóan azt mondjuk neki: "Olyan lusta/lassú/ügyetlen vagy" - azzá is válik!

Minden anya képes dühbe gurulni azért, mert az életet stresszesnek és nehéznek érzi, vagy, mert szorítanak a határidők. Ha egy anya képes kezelni a stresszt, a nehéz helyzeteket, a gyermeke is ugyan ezt fogja tenni. Írjuk le egy papírra, mi az, ami leginkább stresszel, kiborít (fáradtság, házimunka, a gyerekek reggeli elindítása stb.). Válasszunk ki ezek közül egyet a következő napra, és nézzük meg, mi okoz igazi bosszúságot. Ha például a reggeli indulás azért fordul kapkodásba, mert kisebb gyerekünk lassabban készül el, akkor vagy keljünk negyed órával korábban, vagy kérjük meg partnerünket, hogy segítsen a reggeli teendőkben!

Meséljük el, hogyan éreztünk akkor, amikor megszülettek. Hogy mit szeretünk a legjobban bennük. Hogy mi az, amivel meg tudnak nevettetni, hogy mit tanultunk tőlük. Mondjuk el nekik, hogy miért vagyunk büszkék rájuk. És tudassuk velük: ők életünk legnagyobb ajándékai.

Laluna

 

További cikkek ebben a témában: