Gyerekek és a példaképeik | Okosanyu
2010. július 07.

 Gyerekek és a példaképeik

A tinikkel kapcsolatban nagyon sok az olyan visszajelzés, hogy céltalanok, udvariatlanok, tiszteletlenek másokkal kapcsolatban. De miért is van ez?

Gyakran mozgok kamaszok között. Sokszor azt veszem észre, hogy nem „direkt” csinálják. Nem direkt nem adják át a helyet a kismamának, nem azért nem segítenek az öregeknek vinni a táskát, mert nincs kedvük. Egyszerűen nem tudják, hogy ezt is lehetne, nem úgy nőttek fel, hogy ilyen gesztusok természetesek legyenek.

Egy mozgássérült ismerősöm arról mesélt, hogy beállt egy nagy családi autó a mozgássérült parkolóhelyére. Ő kiszállt, a keres székkel odagurult szólni, hogy ez a hely neki lenne fenntartva. Az öltönyös, jól szituált apuka kinevette és megkérdezte, hogy most mit fog csinálni? Eltolja a telepjáróját? A család gond nélkül bement a bevásárlóközpontba. Ezt végignézte a két tini gyerek és az ő életszemléletük szerint ez a helyes cselekedet, hiszen ezt látták otthon.

Ez remélem, hogy egy elég sarkalatos példa volt. De sajnos egyre gyakoribb. Hogy is gondolhatjuk, hogy ez könnyű nekik, hiszen kevés a jó példa a szemük előtt, szinte egyáltalán nincsenek példaképeik. Ha vannak, ők sem a tisztelet harcosai.
A társadalmi együttélés szabályait sajnos meg kell tanulni. Minden társadalomban. Ez elsősorban a család felelőssége. Aztán a tanáré is.

A példaképek fontosak. Tőlük látjuk az ideális viselkedési formát. Példakép lehet a szülő, de lehet bárki. Sajnos a „sztárokat” nem érdeklik az adott normarendszerek.

De hogy is alakulnak ki a példaképek?

A pici gyerekek elsősorban a szűk családból választanak példaképet. Később jön a tágabb környezet, 8-9 éves kortól figyelhető meg, hogy a nagyvilágon kívül a kortársak közül is választanak követendő ideált. Általában ebben az életkorban több példaképük is van. Gyakran váltogatják, hogy melyik ideál szerint viselkednek, ezért ebben a korban gyakran kiszámíthatatlanok, hogy melyik pillanatban kinek és minek akarnak megfelelni.
11-12 éves korukban kezdik összesíteni a példaképeket. Keresik magukat és próbálnak kiválasztani egy stílust, amivel igazán azonosulnak, akivé ők is válni szeretnének.
A lázadó kamasz gyakran a celebet, a sztárt választja. Jelentős részüknél ez egy átmeneti állapot. Ilyenkor a szülői modellt elutasítják. Később azért ez szerencsére megváltozik.

Mit tehet a szülő?

A legfontosabb, hogy legyenek a gyerek körül olyan példaképek, akikre felnézhetnek, akik közül választhatnak. Ez igenis a szülők felelőssége. Nem szabad erősíteni, hogy egy instant tv-s sztárt képzeljenek ideálnak. A legjobb, ha megpróbálunk másokat is felállítani a sorba, elmondjuk, hogy miért nézünk fel rájuk. Növeljük a választási esélyeket. Sokszor sikerül felkelteni a figyelmüket, ha hús-vér ismerőst, sportolót, valamiben tehetséges vagy eredeti személyt tudunk mutatni.
Főleg serdülőkorban nem szabad határozottan leszólni, elutasítani az általuk szupernek tartott példakép modelleket, mert akkor a tini annál jobban fog ragaszkodni az ő üres lufijához. Csak segíteni neki szélesíteni a választékot.

Sajnos kevés a gyerek közösség, ami iskolán kívül összehozná az azonos érdeklődéskörűeket. Azok a gyerekek könnyebben tanulnak meg erkölcsösen viselkedni, akik közösségekbe járnak és valamilyen norma szabályai szerint élnek. Ha ilyen közösségből választ példaképet, egy egészségesebb mintát követ, mintha értéktelen és eredménytelen sztárt választana.

A sportolók, zenekartagok, cserkészek sokkal szorosabb kapcsolatot ápolnak, vannak szabályaik, könnyebben alkalmazkodnak ezekhez. A gyermek a bizalmat, a szolidaritást, az együttműködést itt tudja megtanulni. A szülő feladata ezeket megszervezni. Pl. de pl. egy nyári tábor is ebben segítheti a gyerekek fejlődését.

Bodza

 

További cikkek ebben a témában: