A nem szakrendszerű oktatás

Egy újabb iskolai fogalom, amely a kompetencia alapú oktatáshoz kapcsolódik.

Nem sok szülő tudja, pedig a 2008/2009-es tanévtől kezdve kötelezően bevezették az általános iskolák 5. és 6. osztályában a „nem szakrendszerű” oktatást. Ez elsősorban a anyanyelvi és matematikai tantárgyakat érinti és az órák 20 %-át, de a természetismeret órák és a készségtárgyak is szerepet kapnak, csak kisebb mértékben. A gyakorlatban ez minimum 7 tanórát jelent, ahol a kulcskompetenciákat fejlesztik és az alapkészségekre helyezik a hangsúlyt a tanárok.

Miért vezették be?

Ennek az oktatási formának a bevezetését elsősorban a PISA felmérések kudarca, az iskolarendszer rossz teljesítménye ösztönözte. A másik ok, hogy az azonos életkorú diákok közt óriási a mentális érettségben a különbség, amit a jelenlegi iskolarendszer a bekerüléstől számítva a felső tagozat tovább növel. A harmadik tényező pedig, hogy az alsó és felső tagozat közti átmenetet zökkenő mentesebbé tegyék. Amíg az alsó tagozatban a játékos és tapasztalati úton megszerzett ismeretszerzésen van a hangsúly, addig a felső tagozatban a lexikális ismeretek kapják a főszerepet. Mindezek áthidalását megkönnyíti a kompetenciára építő oktatás.

Mi a nem szakrendszerű oktatás célja?

Elsősorban az a cél, hogy differenciálják a diákokat, egy szintre hozzák őket és az alapkészségeiket, amelyek a mindennapi életben való boldoguláshoz kellenek, megszilárdítsák. A tanárok a lemaradó diákok számára egyéni fejlesztési terveket dolgoznak ki, amelyek célzottan a fejlesztendő részképességekre irányulnak. A tananyag szerepe átalakul: nem az a cél, hogy a tanulók bemagolják a szöveget, hanem eszköz ahhoz, hogy a diákok problémákat oldjanak meg, alkossanak és a megszerzett készségeiket alkalmazzák rajta.

Miért jó ez diáknak, tanárnak egyaránt?

Játékos és élményszerű óravezetést, változatos munkamódszereket igényel ez a tanár részéről, aki a háttérből felügyeli a diákok aktív munkáját. Ezek az órákon a diákoké a főszerep, akik kibontakozhatnak, csapatban megtanulhatják egymás segítését és kibontakoztathatják gyermeki fantáziájukat.

A kiégett tanárok szintén élvezik ezeket az órákat, mert az unalomig ismételt tananyag ledarálása helyett ők is megmozgatják kreativitásukat, intellektuális kihívást jelentő feladatokat találhatnak ki a tanulóknak. Több tervezést, eszközt és kutatómunkát igényel az ilyen óra, de a diákok meghálálják a befektetett energiát.

Bodza

További cikkek ebben a témában:

• Különórák fontossága »
• Iskola-szülő-gyerek »
• Mi kell az iskolaérettséghez? »
• A gyerekszoba átalakítása »
• Iskolaválasztás szempontjai »
• A vakáció közepén »