2010. március 31.

 A logopédus

Egyre több szülőt érint, hiszen a beszédhibás gyerekek száma növekszik, és egyre súlyosabbak a problémák.

Sajnos, az a tapasztalat, hogy amelyik gyermek nem beszédhibás, gyakran az sem használja életkorának megfelelően a nyelvi fordulatokat, így azokra is érdemes figyelmet fordítani.

A tiszta artikuláció, az anyanyelv megfelelő fejlettsége elengedhetetlen az olvasás-írás tanításához, valamint az ismeretszerzés beszéddel összefüggő eszközrendszerének elsajátításához, így befolyásolja az iskolaérettséget. Azért fontos az anyanyelvi nevelés, mert ha a gyerekek így kerülnek iskolába, az később komoly tanulási részképesség-zavarokhoz vezethet.

A logopédia, mint pedagógiai szakszolgálat, a szülő és a pedagógus munkáját, a nevelési-oktatási intézmény feladatainak ellátását segíti azzal, hogy ingyenesen biztosítja a logopédiai foglalkozásokat. Az iskolai tanévhez kötődik a logopédiai alapellátás, amely általában heti két 45 perces alkalmat
foglal magában.

Mik a gyakori beszédhibák?

A beszédérés késése, a pöszeség, a hadarás, a dadogás, a diszlexia, a beszédészlelés és megértés zavaraival foglalkozik jellemzően a logopédus. Ezeknek a beszédhibáknak a hátterében gyakran pszichés okok állnak, ezért érzelmi és értelmi fejlesztés egyaránt fontos a logopédiai munkában. Ez a tudomány gyorsan fejlődik, így a diagnosztikai és terápiás megoldások a jövőben szélesedni fognak.

Mit tehetünk szülőként?

A logopédus munkáját együttműködésünkkel segíthetjük, így bátran kérdezzünk a kezelés céljáról és tartalmáról. Gyermekünk jó beszéd¬fej¬lő¬dé¬se érdekében a legfontosabb a gyermek önérzetének, beszélő kedvének a megőrzése. Pontokba gyűjtöttük, hogy mire érdemes figyelnünk:

1. Legyen időnk a gyermekre! Ha beszél, egész figyelmünket szenteljük neki. Hagyjunk elég időt neki az átgondolásra és a válaszra.

2. Nézzünk rá, miközben hallgatjuk! Érezze, hogy beszélni jó, beszélni öröm.

3. Teremtsünk bizalmas légkört, jelezzük, hogy fontos nekünk!

4. A gyermekkel lehetőleg lassan, nyugodtan és jó hangsúllyal beszéljünk. Használjunk rövid és egyszerű mondatokat, és ellenőrizzük a megértést.

5. Fogadjuk el a hibás beszédet, ne javítsuk a gyermek beszédmódját! Bizonyos formában adhatunk visszajelzést a gyerek nyelvi megnyilvánulásaira. Beszélgetés közben kínáljuk fel a helyes formát, de ne várjuk el annak mechanikus elismételését.

6. A beszélgetés tartalmának mindig fontosabbnak kell lennie, mint a korrekt formának.

7. Ne támasszunk túl nagy elvárásokat, ne terheljük túl a gyermeket.

8. Alakítsunk ki egy kiszámítható napirendet, amelyben egyensúlyba kerül az aktív tevékenység és a pihentető ellazulás.

cs.á.

 

További cikkek ebben a témában: