Mennyire gondolkodunk integráltan? | Okosanyu
2010. június 09.

 Mennyire gondolkodunk integráltan?

Van, aki mellette, van, aki ellene van. De tudnunk kell, hogy a társadalmunk 10-15%-a valamilyen fogyatékossággal él! Megdöbbentő adatok tőlünk szülőktől!

Egy kutatás szerint a szülők és a pedagógusok is nagyon pozitívan állnak az integrált közösségek kialakításához. Helyeselik és támogatják. Arra a kérdésre, hogy a saját gyerekeik közösségében szívesen látnának-e fogyatékkal élőt, esetleg kisebbséghez tartozó gyereket, viszont NEM volt a válasz. A miértre a legtöbben „nem tudom”-mal feleltek. Tényleg ennyire korlátoltak lennénk?

Sajnos ma Magyarországon még nagyon kevés pedagógus érti és tudja követendő példaként kezelni a másságot. Hiszen régen ezeket az embereket teljesen kiközösítette a társadalom. Ma a nyugati, fejlettebb országokban, ők már a társadalmunk szerves tagjaiként vannak kezelve. Senkinek nem jelent problémát, hogy sajátos nevelést, betanítást, több figyelmet igényelnek, akár az iskolában, akár később a munkahelyeken.

Külföldön nagy figyelmet fordítanak arra, hogy az egész vállalat figyelembe vegye és tolerálja a pár darab siket, vagy esetleg kerekes székes kollégát. Hozzájuk igazítják a terek kialakítását, külön trénerek dolgoznak azon, hogy megtanítsák az egészségeseket kommunikálni a fogyatékkal élőkkel.

Itthon sajnos még elég messze állunk ettől.
De ahhoz, hogy 10-20 éven belül felzárkózzunk, a gyerekeinket egy ilyen közegben kell felnevelni. Belőlük lesznek majd azok a trénerek, igazgatók, munkatársak, akik elfogadják a több segítségre szoruló társaikat. És nem nyűgnek, hanem örömnek élik meg a segítést.

Hol akadtunk meg az úton? Hogyan tudnánk mi is jobban figyelni rájuk?

• A pedagógusok még mindig nagyon nehezen tudják elfogadtatni a szülővel, hogy a másság nem csak problémát jelent az egészséges gyerekre nézve. A pedagógiai főiskolákon sem kap elég nagy hangsúlyt az integrált oktatás, gyakran a tanár is először a csoportjában lát csodabogarat. Nem tudja, hogy mit kezdjen egy hiperaktív gyerekkel, hogy a többiek fejlődését se zavarja.
• Ezért fontos, hogy gyógypedagógust is alkalmazzon egy iskola, aki a hátránnyal küzdő gyereket is tudja segíteni. Hiba, hogy ha nincs meg hozzá a megfelelő személyi és tárgyi eszköz, akkor nem szabad az integrált oktatást felvállalni. Kell egy olyan szakember, aki tudja, hogy mit kell ilyen helyzetben tenni. És ezt elmélet mellett csak gyakorlatban lehet elsajátítani.

Mit tehetünk mi?

Vigyük a gyermekünket olyan rendezvényekre, ahol sérült gyerekekkel találkozhat. Egy gyerekek gond nélkül megtalálják egymás között a hangot, ha a szülő is azt mutatja, hogy nincs ebben semmi furcsa! Higgyük el, ez a beteg kicsinek is épp olyan hasznos lehet, ahogy a mi gyerekünknek!
Fontos, hogy ne elszigetelten neveljük a gyerekeinket!

Mi a véleménye a témáról? Írja meg nekünk!

Hozzászólások (6)

lenora71 2010-06-09 18:07:03
nagyon helyes törekvés az integráció, nem csak liberális maszlag - örülök, hogy itt is foglalkoznak a témával. De csak valódi pedagógusi felkészültség esetén működhet.
ligetszepe 2010-06-09 18:09:55
Szerintem működésképtelen a dolog, az én gyerekemet ne húzza vissza más, aki miatt nem halad az oktatás. Mindenképpen olyan iskolába vinném a gyereket, ahol fejlesztő a közeg és nem kell a gyengékhez alkalmazkodnia.
lenora71 2010-06-09 18:11:19
Az integrált oktatás és a másság elfogadása a kulcsa annak, hogy ne legyünk balkán... lehet akkor is fejlődni, ha segítik a gyerekek a másikat, aki nehezebb helyzetben van. Persze elismerem, ez több energiát és odafigyelést igényel, mint a homogén osztály. De esetleg a gyerek nem csak agyban, hanem szívben-lélekben is fejlődik tőle. A gyerekek befolyásolhatók és éppúgy ki lehet belőlük hozni az empatikus egész embert, mint a minden gyengébbet eltaposó könyöklőt. Még ha látszólag ez is a világ trendje, vannak sikertörténetek, melyek ez ellen beszélnek.
doritka21 2010-06-09 18:15:27
sajnos az egész gyerekcipőben jár, a Kádár-kor hagyománya, hogy el kell dugni mindent és mindenkit, aki nem a 'kirakatba' passzol rögtön... a politika intézkedései nem szolgálják most sem és korábban sem a megfelelő integrációt... mindennek alapja a pedagógusok megfelelő felkészítése és munkájukat megbecsülő bérezése lenne pl.
ligetszepe 2010-06-09 18:17:43
vessetek meg, de én résen leszek és nem akarom, hogy a gyerekemen kísérletezzék az integrációt, ha nem megfelelően haladna, elvinném olyan iskolába, ahol a tehetséget fejlesztik és nem a lemaradót zárkóztatják... mivel a legjobbat akarom neki....
kistigris 2010-07-17 12:11:17
Két szempontból közelíteném meg a témát. Az egyik az emberi oldalam: szeretném, ha a gyerekem is elfogadó, megértő, segítőkész, kedves, igazán "jó" ember lenne, ebben pedig nagy segítségére van az, ha "más" emberekkel is megismerkedik. A másik szemszög a saját tapasztalatom: 8 évig sínylődtem egy olyan általános iskolában, ahol olyan kisebbségiekkel (és néhány enyhébb értelmi fogyatékossal) jártam egy osztályba, akik mellett minden napom rémálom volt. Engem, köszönhetően a megfelelő családi háttérnek és az eszemnek, csak még jobban elidegenítettek maguktól - de mások, akik nem voltak ilyen talpraesettek, sajnos beszippantottak, pedig a lehetőség,tehetség mindegyikükben ott lett volna. Hátrányos és hátrányos helyzetű között is van különbség, addig viszont nincs mit tenni, amíg, a tanítók egy része még az egyszerű gyerekeket sem tudja megfelelően kezelni - tehát velük, az ő képzésükkel és megválogatásukkal kell kezdeni. A második kör, ami nélkül szintén nincs mit lépni, a szülő - ha az illető beszűkült, és jelét sem mutatja empátiának vagy elfogadásnak, a gyereke is ugyan olyan lesz. A gyermek csak az utolsó láncszem, mivel őt a környezete neveli a jó vagy rossz példa mutatásával.

 

Ha hozzá szeretnél szólni, kérlek először regisztrálj, így a felhasználó neveddel fog megjelenni a véleményed.

További cikkek ebben a témában: