Címlap > Aktuális
2010. április 03.

 Tini irodalomról anyuknak

Mit olvasnak ezek a „mai fiatalok”? Milyenek a kortárs ifjúsági regények? Cenzúrázzuk-e a gyerekeink kezébe kerülő könyveket?

Onnan tudom, hogy a gyerekem elkezdett kamaszodni, hogy egyre kevesebbet látom otthon. Azt veszem észre, hogy az állatos könyveket felváltották a polcon a vámpíros történetek és a lektűrök. Egyre kevésbé tudom követni, hogy miket olvas, mert nem ismerem ezeket az új külföldi szerzőket és a könyveket már önállóan a könyvtárból vagy a barátoktól szerzi meg.

Választásaira és döntéseire egyre kevésbé tudok hatni, mert igyekszik az aktuális divathoz és a többiekhez igazodni. Ti ismeritek például Katherine Applegate romantikus könyveit, Philip Pullman kalandregényeit vagy Darren Shan pszichohorrorjait? Elolvastátok a bestseller Stephanie Meyer Alkonyat vámpírtrilógiáját?
Örüljek annak, hogy a tévé helyett inkább olvas a gyerek, vagy aggódjak? Elkezdett foglalkoztatni ugyanis az a kérdés, hogy ezek a könyvek az ő értelmi-érzelmi fejlettségének megfelelő szinten fogalmaznak-e és a kamaszkori kérdésekre adekvát válaszokat adnak-e.

Arra a megállapításra jutottam, hogy nekem nem az a dolgom, hogy értékítéletet és kritikát mondjak a tini könyvekről, hiszen akkor a gyerekem könyvválasztását is bírálnám, és könnyen a lelkébe gázolnék. Nem is kell feltétlenül elolvasnom mindent, amit ő, vagy naprakésznek lennem minden bestsellerből.

Az már viszont sokkal fontosabb, hogy a gyereknek mi a véleménye ezekről a történetekről, és hogyan építi bele az értékrendszerébe. Képes-e kritikusan viszonyulni az olvasottakhoz, érti-e a szereplők érzelmi motivációit és érdekellentéteit? Látja-e, hogy az emberek nem fekete fehér jellemek, hanem összetett személyiségek, akik ok-okozati rendben jó és rossz döntések mentén irányítják saját sorsukat. Mindig figyelek arra, hogy véleményét ne értékeljem, hanem egyszerűen én is elmondom az én véleményemet. A párbeszéd egyenrangú, demokratikus és bizalmi viszonyt teremt közöttünk.

Sajnos előfordult már velem, hogy nem tudtam hiteles választ adni gyerekemnek az őt foglalkoztató kérdéssel kapcsolatban. A kamaszok ilyenkor döbbennek rá, hogy mi sem vagyunk tökéletesek. A lelki problémáikra a megoldást a barátaiktól, a filmekben és könyvekben megtalálható történetsémáktól várják, vagyis a „meséktől”. Jobb, ha ilyenkor háttérbe vonulunk, és csak abban segítünk, hogy helyesen szűrjék meg az információkat és véleményeket.

A tinik a gyerekkor és felnőttkor határán komoly testi és érzelmi változásokon mennek át, átrendeződik az értékrendszerük, nagyon befolyásolhatóakká válnak, tehát nem mindegy, milyen hatások érik a könyvekből, filmekből és barátoktól. Ezektől nem védhetjük meg őket, de beszélgetésekkel és értékrendszerünkkel vezérfonalat adhatunk a kezükbe. A többi már rajtuk múlik.

CsÁ

Írd meg, hogy neked mi a a véleményed!

Hozzászólások (9)

DneAncsa 2010-04-09 23:07:59
Én is elolvastam pl. az Alkonyatot és nagyon tetszett. A Harry Pottereket is mindegyiket láttam, a lányom még csak 3 éves, de tudja, hogy kicsoda, amire nagyon büszkék is vagyunk! :)
Navita 2010-04-09 23:15:57
Nekem a nagyobbik lányom 10 éves. Olvas. Ennak örülök. De hogy mit, annak már kevésbé, tehát ezt a dilemmát én is átélem nap mint nap. Csak remélem, hogy az ízlése majd kialakul. Az Alkonyatba beleolvastam én is, szörnyű... Az a döntésképtelen lány, aki csak abban dönt, hogy melyik pasi irányítsa... A srác meg, szó szerint macsó. Amikor a lány szerelmet van, nevet egyet és azt mondja, Tudom. Tényleg ez kell a tiniknek? Ő teljesen meg van érte őrülve, poszterek a falon... De még mindig jobb, mint egy üres, tartalom nélküli Hannah Montana.
kaffka 2010-04-10 13:34:45
Én rosszul vagyok attól, hogy a fiam csak az igénytelen fantasy irodalmat bújja. Nagyon jó a kézügyessége, de mindig ugyanazok a japán rajzfilmfigurák néznek rám a rajzairól? Nem tudom, hogyan irányítsam más felé az érdeklődését. Elvégre a tündérek, trollok és törpék világán túl létezik egy másik világ.
csacsacsa 2010-04-10 13:40:13
Nagyon sajnálom, hogy az én unokám már nem ismeri azokat a klasszikus Jókai, Mikszáth és Móra regényeket, amiken én nőttem fel. A mai ifjúsági lányregények tele vannak szlenggel, szókincsüket a gyerekek szintjére lebutítják és végtelenül egyszerűek a történeteik. Ezekről a könyvekről beszélni sem érdemes.
pix 2010-04-11 21:24:45
Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése jutott eszembe a cikkről. Hogy miért? Gimnáziumban kötelező olvasmány volt, én imádtam is, azóta is kedvelem a borús-borongós-depressziós író munkáit, mégha saját magam messze nem vagyok olyan,mint az ő hősei. De az osztálytársaim többsége nem értette, utálta a művet. Nem vagyunk egyformák, de ha elfogadjuk, hogy a gyermek felnő, abba az is beletartozik, hogy el tudja dönteni, hogy egy könyvet, egy verset örömmel olvas-e vagy sem. Az pedig, ha már olvas, önmagában nagy szó. Témától függetlenül örüljünk inkább az olvasásnak és ne cenzúrázzuk, hogy mit, maximum igyekezzünk példát mutatni. Amit erőltetnek, az nem megy, amit tiltanak, az lesz a legkívánatosabb. Azt pedig lassan tényleg be kell látni, hogy a klasszikus műveltséghez tartozó művek vagy kötelező olvasmányként élhetők/élendők túl vagy majd felnőtt korban pótolja a gyermek.
ligetszepe 2010-04-12 19:21:22
szerintem is tök gáz, hogy nem olvassák már a regényeket a gyerekek, amik nekünk még kötelezőek voltak, igaz, én is a barátnőm olvasónaplóját másoltam le olvasás helyett...
doritka21 2010-04-12 20:50:31
értem is meg nem is értem a mostani kor vámpírkultuszát. Szerintem a vámpír azért izgatja az embert (ld. Interjú a vámpírral c. elég régi, már-már klasszikus film és a virágzó vámpírirodalom) mert egyesíti magában a csáberőt és a végzetet - és persze ez ősidők óta hat az emberekre. Na meg a vámpír halhatatlansága, örök ifjúsága és ugyanakkor ebből fakadó magánya, elszigeteltsége, mindennek romantikája... sok tehát az olyan aspektus a vámpírsztorikban, ami egy tizenéves lelkületéhez igen közel áll. Vámpírsztoriból is van igényes és tömegtermelésben gyártott színvonaltalan. De azért általánosan nézve nem jó, ha a gyerek ebbe az újromantikus rémvilágba belefeledkezik és a való életet nem értékeli.
kistigris 2010-07-17 11:52:58
"De gustibus non est disputandum", annyit fűznék hozzá saját tapasztalatból: a "furcsa japán mesék" a legmodernebb típusú mesék, amelyek az emberi lelket olyan mélyen és precízen tudják megmutatni, melyre egyetlen más típusú mese sem képes. Nem a verekedősökre gondolok, amik a reggeli órákban mennek a magyar adókon, hanem milliónyi más animére. Az pedig felfoghatatlan, hogy ha a szülőnek fogalma sincs arról, hogy mit próbálnak közvetíteni ezek a "mesék" vagy bármi más, miért ítéli el, tartja betegesnek vagy üresnek. Inkább le kéne ülni a gyerekkel, megkérni hogy meséljen erről a különleges világról, hogy miért érdekli - egy gyereknek egyébként is szüksége van önbizalomra, amit azzal is lehet segíteni, ha a szülő érdeklődést mutat a gyereket érdeklő dolgok iránt is, az elítélés helyett pedig a megismerésre és megértésre törekszik. Az, hogy egyesek magyar népmeséken nőttek fel, nem jelenti azt, hogy minden más elítélendő lenne. Ez az első. A második pedig, hogy a vámpírtörténetekben van valami (ahogyan írták), ami meglepő hasonlóságot mutat a kamaszlélekkel - talán az, hogy ezek a szereplők is ugyanolyan magányosak, mint amilyennek néha a tinédzserek érzik magukat, és olyan különlegesek, mint amilyennek szeretnék magukat érezni. Plusz mindenhol ott a szerelem és barátság, ami az életük aktuális fő mozgatórugója. Az olvasás mindenképp fejleszti a nyelvi képességeket és a fantáziát, kreativitást - ha pedig már kapott egy értékrendet a szülőktől, nem okozhat törést a kamaszlélekben:)
holdontul 2010-12-14 19:50:00
Én elolvastam, kitárgyaltuk a rajongóval, és bár nem lettem rajongója, értem miért szereti! Mert minden generációnak van ilyen kultikus könyve...például emlékszik valaki a Szilvásy regényekre?:)

 

Ha hozzá szeretnél szólni, kérlek először regisztrálj, így a felhasználó neveddel fog megjelenni a véleményed.

További cikkek ebben a témában: