Külön vagy együtt? | Okosanyu
2015. február 03.

 Külön vagy együtt?

Kislány korom óta arról álmodtam, hogy felnövők, férjhez megyek, gyerekeket szülök, és ha ez mind meg van, boldogan élek, míg meg nem halok.

Hisz nincs is annál gyönyörűbb, mint egy szép családot teremteni, babázni. Olyan egyszerűen, mint ahogy a kurd sámán asszony mondta egy termékenységi tánc tanítása közben a Mediawave fesztiválon: „Nálunk a nap ünnepén egész éjjel táncolják a fiatalok ezt a táncot (körtánc), a fiú kiválasztja, melyik lány mellett szeretne lenni, majd egymás kezét fogva, föltartva, pulzáló mozdulatokat végeznek, aztán összeházasodnak.”  Ennyi.
Én is ilyen egyszerű és egyértelmű életre vágytam. Eszem ágába sem volt túlbonyolítani. Az ösztönök és a tiszta szív, majd megmutatja a helyes utat, gondoltam, és minden olyan egyszerűnek tűnt.
Ahol most állok, visszanézve, egyáltalán nem nevezhető egy egyszerűen megjárt útnak, és amit látok magam előtt, azon is van még néhány kátyú. De tudom, nem vagyok egyedül, hisz olyan sokan élték, élik, át a válás fájdalmát és kezdik el új életüket már egyedülálló szülőként.

Olvasd el a cikk folytatását… ITT

Sokan kerülnek krízishelyzetbe a kapcsolatuk terén. Hiszem, hogy vannak hullámvölgyek, nem lehet mindig fent, néha lent is kell lenni. Ha van okos ötleted, tapasztalatod, hogy hogy lehet ilyen szituációkat megoldani: akár rendbe hozással, akár válással, írd meg!

Hozzászólások (6)

ditta76 2010-04-09 22:59:44
Én egy nagyon kicsi városban lakom. Egyszer már mi is eljutottunk addig, hogy válni fogunk. Nem tudom, hogy hogy alakult ki, de már egyeltalán nem értettünk szót. Nem tudtunk beszélgetni sem. A gyerek persze mindent értett, érzett. De leválni nem volt merszünk. Egy év pokol volt. Mostanra azért már jobb, azt hiszem mindeketten megértettük, hogy ha ezt választottunk, dolgoznunk kell azon, hogy jobb legyen. Kemény munka, megértem, hogy sokaknak könnyebb feladni. (ehhez azért az is kell, hogy nálunk semmilyen probléma nem volt. nem ivott, nem csalt meg, nem vert, nem linkeskedett). Csak kihült valami, amit most próbálunk felmelegíteni. Szurkoljatok! :)
DneAncsa 2010-04-09 23:09:56
Én jól megvagyok az urammal. De már a két legjobb barátnőm is elvált. Mindkettőnek segítettem, ahogy tudtam. És nagyon jól tették, mert nem kell valakivel mindenáron együtt maradni. Ha már nem vagy boldog, az valamiért csak van, nem?
Navita 2010-04-09 23:12:19
Fontos, hogy mindent megpróbáljunk. Ha akkor sem, megy, akkor viszont fel kell adni. Ha a gyerek lelke sérül, azonnal lelépni. Nekem nagyon rossz viszonyban voltak a szüleim, de "miattam" együtt maradtak. Persze ez csak szöveg volt, én a mai napig nem tudtam kiheverni az akkori sérüléseket. Bár engem sosem bántottak fizikailag, de a fesztültséget mindig éreztem, és mindig görcsben volt a gyomrom, hogy mire megyek haza. A problémáim vannak a férfi-nő viszonnyal, a konfliktusokkal...stb. Szóval, ha valaki azt mondja, hogy a "gyerek miatt együtt maradunk" akkor azt mélységesen elítélem. Egy gyerek nem hülye, úgy is leveszi, hogy gond van.
csacsacsa 2010-04-10 13:43:17
Azzal, hogy kiharcoltuk a válás jogát magunknak, nyertünk és vesztettünk is. Régen nem lehetett a problémák elől elmenekülni, és természetes volt, hogy a nők alárendelik magukat a férjüknek és a családnak. Ma már ez nem egyértelmű. Sok fiatal csonka családban nőtt fel, és kötnek házasságot, mert mi van, ha jön egy "jobb"... Viszont retteghetnek attól, hogy végül őt cserélik le. Mi a jobb? Engedni bizonyos helyzetekben vagy kölcsönösen nem felvállalni a felelősséget egymásért?
doritka21 2010-04-12 20:49:34
csak a gyerek kedvéért együttmaradni azért nem jó, mert a gyerek pontosan érzi, mi a helyzet... bár hallottam olyat is, hogy a két testvér különbözőképpen emlékezett a szülők kapcsolatára, az egyik szerint állandó veszekedés volt otthon, a másik szerint meg egy hangos szó nem esett... valaki rosszul emlékszik, torzít vagy elfojt
Csibe 2010-04-12 21:52:35
Én azt gondolom, hogy ha valami abszolút nem működik, akkor nem kell erőltetni. Egy életünk van, és a sok-sok elpazarolt hétből, hónapból évek lesznek, azok meg pikk-pakk elmúlnak. Más dolog, hogy ha hagyunk kihűlni, ellaposodni egyébként működőképes kapcsolatot. Egy ilyenért napi szinten kell küzdeni, odafigyelni gesztusokra, foghegyről odadobott szavakra, mondatokra, mert ilyenek a leggyilkosabbak... :(

 

Ha hozzá szeretnél szólni, kérlek először regisztrálj, így a felhasználó neveddel fog megjelenni a véleményed.

További cikkek ebben a témában: