Címlap > Aktuális
2010. április 06.

 Amiért megéri!

Gyakran mondjuk, az anyaság nehéz. De vannak pillanatok, amikor mindent elfelejtünk és csak a szépre emlékszünk.

Ahogy cseperednek a gyerekek, egyre gyakrabban ejtem el, hogy ez nem is olyan könnyű, mint gondoltam. Azt hittem, hogy a szoptatós, éjszakázós időszak után már minden nehézségen túljutunk. A nevelés ebben a 6-7 éves korban nekünk nem megy olyan könnyen. Most ért el addig, hogy próbálgatja a határokat átlépni. Ezt viszont nagyon intenzíven, mondhatni minden percben.
Aztán egy reggel ő ébreszt, nyakamba ugrik, „Szeretlek anyu!” és abban a pillanatban mindent elfelejtek. Megéri! - sóhajtom, pedig tegnap még azt gondoltam, kukoricán fogom térdepeltetni.
Én talán így tudom a legügyesebben megfogalmazni, mi is nekem az anyaság. A sok-sok küzdelem után egy szeretetörvény jön, és megint úgy feltöltődök, hogy akár a csillagokat is le tudnánk hozni az égről.

Emlékszem, amikor kicsi voltam, anyu volt a legbizalmasabb társam, a barátnőm, az ápolóm, a táskahordóm, a tanítóm és az anyukám is. Sokszor megbántottam buta, gyerekes viselkedésemmel, ő pedig néha már feladta a harcot, nem kiabált, nem fegyelmezett, csak tűrt. Akkor láttam, milyen esendő és futottam hozzá, hogy Anyu, most már jó leszek, ne sírj!
Azóta is lelki ismeretfurdalásom van ez a jelenet miatt, pedig anyu már nem is emlékszik. Ő csakis a jókat meséli a fiamnak.

Pl. azt a történetet, amikor suli után bementem a munkahelyére és véletlenül fültanúja lettem, ahogy a főnöke leteremti, amiért hamarabb szeretett volna velem hazajönni. Anyu könnyes szemmel állt, én odafutottam és megöleltem. És elmondtam a főnöknek, hogy ne rá haragudjon, hanem rám, mert az én anyukám dolgozik a legjobban a világon. Csak azért akart eljönni hamarabb, hogy ne csak a legjobb könyvtáros legyen, de a legjobb anyuka is. A főnök elengedte, anyu pedig jól leszidott, hogy ne üssem a dolgom a felnőttek dolgába. Pedig titokban ő volt a világ legbüszkébb nője!

Neked mi a legkülönlegesebb, legkedvesebb élményed az anyasággal, gyerekkorral kapcsolatban? Bármilyen gondolatot szívesen látunk, ami csak eszedbe jut. Akár az anyukáddal, akár a saját anyaságoddal kapcsolatban. Olyan pillanatokat keresünk, amiért Megéri!

Hozzászólások (3)

Kriszta 2010-04-09 22:55:19
Sajnos már nem él az édesanyám. De örökké a szívemben fogom hordozni azokat a kellemes pillanatokat, amiket tőle kaptam. Tőle tanultam meg járni, ő volt aki minden szépre és becsületre megtanított. Most én próbálom a lányomat. Remélem ő is így emlékszik majd vissza rám egyszer, hogyha már nem leszek.
lenora71 2010-05-03 00:51:25
sok barátnőm van, akik még csak most készülnek az anyaszerepre. Érettebb fejjel tisztán látják nálam is, hogy mennyi lemondással és fáradozással jár ez a komoly munka - mert az, mégsem adnám semmiért. Míg nem lettem anyuka, féltem az elkövetkező új típusú gondoktól és nem volt könnyű az átállás. De most már el sem tudom képzelni a régi életemet, pedig akkor is jól éreztem magam. Ez igazi boldogság nagyon, megtanultam rangsolorolni a fontos és kevésbé fontos között. Így is százfelé áll a fejem, de 'őérte megérte'...
kistigris 2010-07-17 11:40:43
Bár még messze vagyok az anyaságtól, néhány dolgot biztosan látok: egy gyermek nevelése minden életszakaszban nehéz, illetve nem csak az anya érzékenyül el, amikor a kicsi járni és beszélni tanul, amikor iskolába megy, lassan felnőtté válik, érettségizik, ballag és kirepül a fészekből- de a gyerek is:) Néha, amikor az édesanyám nem látja, sírva fakadok - mert eszembe jut, hogy milyen erős és csodálatos nő és anya, hogy egyedül felnevelt 2 testvéremmel együtt, ráadásul egészséges, okos, JÓ embereket nevelt belőlünk, és mindent neki köszönhetek, ami most vagyok... és ilyenkor a szívem csordultig telik hálával, büszkeséggel és szeretettel, annyira, amit kifejezni nem lehet, ezért csak sírok:)

 

Ha hozzá szeretnél szólni, kérlek először regisztrálj, így a felhasználó neveddel fog megjelenni a véleményed.

További cikkek ebben a témában: