Az IPTV a legjobb dolog a világon. Mindent, ami érdekel minket, felvesszük, és azt nézhetik meg később a gyerekek, maguk kiválasztva, hogy mikor mit. Így nem csak azt a szituációt kerüljük ki, hogy ha nincs semmi a tv-ben, bámulunk valami butaságot, hanem a reklámok sem befolyásolják az életünket. Nem értek egyet vele, hogy mostanában mennyire manipulatívak a reklámok. Tehát inkább minket tévéztetnek a gyerekek, nem mi őket. Persze, hogy ha olyan a műsor, egyedül hagyom őket. Így nem aggódom, hogy mit látnak.

Nálunk csak este nézhetnek a gyerekek tv-t, velünk. Őket is az érdekli, ami minket, amiről a városban, iskolában beszélnek. Tudom, hogy sokan utálják a győzikeféle műsorokat és a barátok köztöt, mégis évek óta sikeresek és sokan nézik őket. Mindenki tagadja. Ha a gyerekemet is ez érdekli, hadd nézze. Nálunk ez amolyan családi program. És nem értek vele egyet, hogy egy 6 év alatti nem nézhet híradót. Ez a valóság!

Én korlátoztam a tévénézést a családban. És nagyon is bevált. A 10 éves lányom hétköznap egy-egy órát nézhet, illetve hétvégén 2-2 órát. A heti 9 óráját másként is beoszthatja, de több nem lehet. Hét elején átnézi a tvműsort és kiválasztja, mikor mit szeretne megnézni és megbeszéljük. Ez azért nekem is áldozat, mert nem nézhetek bármit, a közös estéken. De ki sajnálja, hogy nem követem a Barátok köztöt, vagy a Győzikét. Ennél sokkal értermesebb programok is vannak.

Teljesen egyetértek azzal, hogy nem lehet/kell tiltani, de kézben tartani igen. Ez a mai generáció veleszületett sajátja, inkább a szülőknek kell megtanulniuk, hogy melyik korosztálynak mit és mennyit, és az ésszerű használatra nevelés is az ő feladatuk. Az én kisfiam 2 éves és általunk vásárolt mesefilmeket néz csak (Kisvakond, Thomas stb..). Az én tapasztalatom az, hogy sokat tanult is belőlük, persze mindig mondom, hogy mi történik, és rendszeresen összegzem neki a látottakat, amit nagyon élvez, mert már ő meséli el nekem mit látott. E mellett rengeteg mesekönyve van, és imádja, mikor olvasok neki (ez arányban van a tv. nézéssel), sőt az utóbbi időben mikor kéri, hogy rakjak be mesét, 5 perc múlva kikapcsolja és leül játszani, könyvet nézegetni. Szerintem valahol érzik mi a jobb, aktívnak lenni, vagy passzívnak.

Én sem néztem sok tévét gyerekkoromban, de a szüleim témájuk szerint felnőtteknek való műsorokra, mozifilmekre is elvittek. A Hair-re nyolcvanas évekbeli gyerekkorom idejéből sokáig úgy emlékeztem, hogy 'bácsik ugráltak a bordásfalakon' - amik ugye a börtönrácsok voltak. Csak egy példa arra, hogy a gyerek másképp észleli a mutatott képeket, másképp emlékszik rájuk. Már a világ nagyon felgyorsult, a gyerekek nagyon felvilágosultak lettek és korán éri őket nagyon sok és nagyon változatos inger. Az emberi psziché viszont nem változott meg - ha nem segítünk nekik feldolgozni ezeket az ingereket, információkat, az rengeteg frusztrációt, értetlenséget, esetleg sérülést okozhat. A tévénézés ezért - közös program és ne 'gyermekmegőrzés' legyen. Továbbá igyekezzünk minél több értelmes, nem butító mesét, animációs filmet nézni - a mostaniak és az évtizedekkel ezelőttiek közül egyaránt - és sok ismeretterjesztő, tudományos, meg természetfilmet is. Tapasztalataim szerint ezek nagyon érdeklik a gyereket, főleg az állatos filmek.

ja és még annyi, hogy a 70-es 80-as években nőttem fel és máig nem láttam sokat azok közül a filmek és sorozatok közül, amiket akkor mindenki ismert és nézett (ráadásul egy előző esti tévéműsor az egy-két csatorna idején tényleg beszédtéma volt az egész osztályban. Sok mindent mostanában pótolok be és bár viccesen mondani szoktam, hogy a Holdon éltem akkor, semmilyen kárát nem láttam ennek, sok barátom van, családom, párkapcsolatom működőképes és nem lettem sérült ember. Szerintem a szülő igyekezzen szűrni, mit néz meg a gyerek, az erőszak és a nyers szexualitás legyen tabu, és a gyerek számára érthetetlen tartalmakat igyekezzen - legalább megmagyarázni.

nálunk hajnalig megy a tévé, a gyerek is jóformán csak akkor tud elaludni, ha van alapzaj. Nem nagyon szeretjük a csendet, túl sok programra meg nincs pénzünk, így a gyerek beleszokott a dologba, szerintem lassanként tud szelektálni, mi kell neki, mi nem. Az erőszakos véres dolgoknál persze elkapcsolunk, de sokszor így is látjuk, hiszen az ilyesmi vonzza a szemet.